2. oldal / 3
I.
- az orvostörténelem oktatására feltétlenül szükség van kötelező jelleggel a társadalomorvostan, illetve a gyógyszerügyi szervezés keretében, meghatározott tanterv szerint (előadások és gyakorlatok óraszáma);
- az oktatás lehetőleg egységes legyen, egyeztetett tanterv szerint, a megfelelő évfolyamokon (pl. I. és V. évf.);
- a spec. kollégiumok jól kiegészíthetik a kötelező tárgyat, a jelentkezéseket szorgalmazni kell;
- fel kell mérni, hogy az egyes szakágak (sebészet, szülészet stb. előadásainak (tankönyveinek) bevezetésében milyen mértékben szerepel a szakma története;
- a jegyzeteket (később tankönyv) lehetőleg egyeztetve, esetleg egységes jegyzet formájában kellene megjelentetni, ami megkönnyítené az előadások átfogó jellegének biztosítását;
- a szakdolgozatok, doktori disszertációk vonatkozásában lehetőleg egységes követelményrendszerre lenne szükség, a magas és egyeztetett színvonal érdekében is;
- egyeztetni kellene a szakdolgozatok témakörét éppen úgy, mint a tanszéki (intézeti) kutatási programokat.
- a fentiekben az orvostörténelem (beleértve a gyógyszerészet történetét is) oktatásával, a tudományos kutatással foglalkozó intézetek vezetőinek (képviselőinek) célszerű – a maihoz hasonló – megbeszéléseket tartani, a kapcsolatot rendszeressé tenni.
- a szakemberek, előadók cseréje, kölcsönös meghívása indokolt.
- megfelelő feltételek biztosítása után – a SOTE intézetéhez hasonlóan – az „Orvostörténeti” jelző felvétele a többi egyetemi intézetnél is.
