Jókai Mór életművének orvostörténelmi igényű vizsgálata sem lenne indokolatlan, nem egy kutató érdeklődését keltette már fel. Művei valóságos tárházát adják a korabeli medicinának; gyógymódok, orvosi megfigyelések író-krónikását fedezhetjük fel benne. Most azonban nem erről, hanem egyik orvosi segítséget kérő, felesége halála előtt írott leveléről szólunk. A levél eredeti példánya a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár gyűjteményében található,? teljes szövege – tudomásunk szerint – most jelenik meg először nyomtatásban.
„Budapest, 1886 14. Nov.
Méltóságos Tudor úr.
Alázattal esedezem, kegyeskedjék Méltóságod még a mai dél előtt folytán, súlyosan beteg feleségem baja fölötti Consultatio végett hozzám elfáradni. Lakásom Sándor utcza 36 I emelet. Nőm baja tüdőlob; ordináriusunk dr Fromm Pál, és mellette dr Huray István; – kérem, ha kegyeskedik kérelmemet teljesíteni, izenje meg Méltóságod, hogy mely órában jöhet (kérném, minél korábban) hogy a másik két orvost jókor értesíthessem. Alázatos kérésem meg újítva, maradék mély tisztelője
Jókai Mór”
A levél kézbevétele után azonnal Korányi Frigyes neve merült fel címzettként. Közvetlen támpontunk nem volt, miután „kereskedelmi úton” került hozzánk, eladója semmiféle felvilágosítást nem tudott adni arról, hogy mely családtól való. De valószínűsítette előttünk a betegség jellege, valamint a „Méltóságos” megszólítás, amely (a grófokon kívül) az V. fizetési osztályba sorolástól, illetve az udvari tanácsosi cím megszerzésétől illette viselőit. Feltevésünket igazolja, illetve valószínűsíti a Vasárnapi Újság korabeli tudósítása is.?
„Mi újság?
Jókainé asszony, a nagynevű művésznő, oly súlyos beteg volt legközelebb, hogy állapota övéit és tisztelőit a legnagyobb aggodalmakba ejtette, s leányát, Jókai Róza kisasszonyt, ki most Münchenben a festészetben képezi szép tehetségét, táviratilag hívták a beteghez. A szeretetteljes ápolás, az orvosok (Huray, Fromm, Kétly és Korányi) gondossága elhárította egy időre a fenyegető válságot. (Lapunk zártakor vesszük a lesújtó gyászhírt, hogy Jókainé f. hó 20-án hajnalban meghalt.)”
Jókainé Laborfalvy Róza (1817–1886), aki nyolc esztendővel idősebb volt férjénél, huszonhat évi színészi pálya után, 1859-ben visszavonult a színpadtól. Jókai és az ünnepelt tragika kapcsolatáról, hatásáról és ,,irodalmi megjelenítéséről” Nagy Miklós legutóbb megjelent kitűnő könyvében kapunk jól megrajzolt képet. Arról a házasságról, amely nemcsak családjával, hanem legközelebbi barátjával, Petőfivel is szembeállította. „Bort nem ismertem húszéves koromig, s asszonyt nem, míg meg nem házasodtam” – idézi Jókai vallomását Nagy Miklós.?
Jókai számára – szenvedélyes szerelem nélkül is – igen sokat jelentett haláláig Laborfalvi Róza. Ennek a kapcsolatnak végakkordja ez a levél. De most térjünk vissza a betegség leírásához, a korabeli sajtó egy másik híradásához, amely a Fővárosi Lapok hasábjain jelent meg:?
„A betegség hirtelen jött s vált veszedelmessé. Jókainé e hó (november, szerk.) 6-ikán érezte magát először rosszul. Baja jelentéktelennek látszott, egyszerű meghűlésnek, úgy hogy férje nyugodtan távozott el hazulról. A mikor hazajött, akkorra neje már ágyban fekvő beteg lett s dr. Fromm Pál azonnal konstatálhatta, hogy a betegség tüdőgyulladás. Az orvos korán felösmerte a veszélyt, bár bízhatott betege acélos erejében, mely egész életén át eddigelé semmiféle bajt közelébe férkőzni nem engedett. Igyekezett hatását csillapítani, amennyire lehetett, de a tüdőgyulladás mindig erősebbé vált; elannyira, hogy 10-ikén már komoly veszedelem fenyegetett. Ekkor táviratilag fölhívták dr. Huray balatonfüredi főorvost, ki nejével együtt azonnal a beteg ágya mellé sietett s az ő kértére orvosi tanácskozást hívtak egybe, melyben Frommon s kívüle részt vettek Korányi Frigyes és Kéthly (sic! helyesen Kétly) Károly orvostanárok is. A beteg állapota mindig súlyosabb lett, dacára a rendkívüli gondnak és szeretetnek, mellyel ápolták. Jókai és családja szakadatlanul mellette voltak…
E hó 13-án és 14-ikén a beteg állapota olyan válságos lőn, hogy az orvosok teljesen lemondtak megmentéséről, s ekkor a hírlapok meg is írták, hogy Jókainé utolsó perceit éli… (néhány sor kimaradt, amely a Jókai iránt megnyilvánuló részvétről szól, szerk.).
14-ikén éjjel, dr. Huray önfeláldozó ápolása s ama erőfeszítés következtében, hogy a beteget megmenthesse, hirtelen oly fordulat állott be, mely bizonyosnak tünteté fel, hogy Jókainé föl fog gyógyulni. A fölszívódás és ezzel együtt a gyógyulás is megkezdődött, a beteg visszanyerte étvágyát, kedélye derűjét, mert a legutóbbi napokban ha öntudatától nem is, de vidámságától megfosztá a kór. Ez az állapot azonban, fájdalom, csak egy napig tartott. A beteg 15-ikén éjjel ismét rosszabbul lett, s a mikor kora hajnalban melléje hívták Hurayt, az orvos konstatált rajta neuralgikus fájdalmakat, melyek az agytól lefelé terjedtek egész a derékig, s egyszersmind konstatált a nyelv és gége összeszorulása folytán szélhüdést is.
Jókainé még ez alatt sem veszité el nyugalmát, s mint betegsége kezdete óta úgy most is beszélgetett övéivel… (Néhány sor, amely Jókainének a politikai és művészeti események iránti érdeklődésére utalt, kimaradt. Szerk.)
Így lebegett a beteg élet és halál között egész péntek estig, a mikor Huray orvos bekövetkezettnek mondta a válságos perczet. Ezt azonban Jókai előtt elhallgatta, mert szükségesnek tartotta, hogy ő, a kit a hosszú aggodalom és a több éjjen át tartó virrasztás teljesen kimerített, nyugodjék egy kissé. Éjfél után 1 órakor azonban Jókait is felköltötték álmából, mert a betegen már a halálküzdelem jelei kezdtek mutatkozni… Huray beadott a betegnek erősítő szereket, a melyek azonban csak pár pillanatra használtak. El kezdett hörögni, érverése folyton lassúdott, ereje mindinkább elhagyta, s bár eszméletét egy pillanatra sem veszité el, előre látható volt, hogy életét többé megmenteni nem lehet.
Három óra felé teljesen elbágyadt, mondta is, hogy alig bírja tovább a kimerüléstől. De azért beszélt, még pedig egészen közömbös dolgokról. Vége közeledtéről még most sem bírt semmi sejtelemmel, elannyira, hogy semmiféle módon nem rendelkezett, sem övéitől el nem búcsúzott. Sajátságos sejpítő kiejtéssel kezdett beszélni; azt mondta, hogy ruháit tegyék közelébe, míg egyszerre így szólt:
– Gyújtsatok gyertyát, mert nem látok. Ezek voltak utolsó szavai. Azután egy sóhajjal visszahanyatlott és reggel 4 órakor meghalt.”
Jókainé haláltusája véget ért! A Fővárosi Lapok tudósítása és a most közölt levél között néhány napi eltérés található, miután ez a konzultációt (ha nem is egyértelműen) november 10-re teszi, míg a levél 14-én kelt. Ugyanígy a betegség válságos szakaszai között is mutatkozik néhány napos eltérés. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Jókaiék háziorvosa Fromm Pál és mellette a velük családi kapcsolatban álló Huray István volt. A consiliumra pedig Korányit és Kétlyt hívták meg, egyikükhöz szólt a levél. Miután Korányi már 1866 óta egyetemi tanár volt, Kétly Károly viszont rendkívüli tanárrá történt kinevezése (1880) után, csak 1889-ben lett nyilvános rendes tanár (udvari tanácsos 1901-ben), a fenti levél címzettje minden valószínűség szerint Korányi Frigyes volt.
Érdekességként megemlíthetjük, hogy a levél címzettje láthatólag nem volt közeli baráti kapcsolatban Jókaival (a lakcím megadása stb.). Ezt azonban érthetővé teszi az, hogy Jókai Mór Tisza Kálmán köréhez tartozott: az egykori balközép pártból került a kormánypárt soraiba. Ezzel szemben Balassa, Markusovszky, Korányi és a pesti orvosi iskola néven ismert Balassa-kör Eötvös József (és sógora Trefort) politikai irányvonalához és baráti társaságához tartozott. Az Eötvös-családnak 1848-ig Balassa (Eötvös Loránd világra hozatalakor is), az abszolutizmus éveiben Markusovszky, majd a kiegyezés idején Korányi Frigyes volt a háziorvosa. Eötvös József halálakor (1871. február 2-án) Korányi Frigyes és Markusovszky Lajos volt jelen – előtte Wagner János és Kovács Sebestyén Endre (Deák Ferenc háziorvosa) is bekapcsolódott a consiliumba, megvizsgálta Skoda bécsi professzor is. Eötvös nemcsak politikai téren, hanem irodalmilag (tévesen!) is rossz véleménnyel volt Jókairól. így nem csodálkozhatunk a levél „idegen” hangján, amely a kor legdivatosabb írója és orvosprofesszora között sem mutat semmiféle baráti kapcsolatra,? Jókai személye azonban elég indok volt az orvosi vonatkozású levél közlésére…
