Tudományos cikkei

A magyar közoktatásagy története 1849–1860

Hajdu János (1892–1959) pedagógus, művelődéstörténész neveléstörténeti munkássága, de az egész művelődéstörténetet érintő tevékenysége ismert. A legtöbbször idézett műve „Eötvös József báró első minisztersége” (Bp. 1933), amelyről Sőtér István is igen kedvezően nyilatkozott Eötvös-monográfiájában. 1945 után a Magyar Pedagógiai Társaság Főtitkára volt. Egy ideig gimnáziumi igazgató, a budapesti tankerületi főigazgatóság munkatársa, az Országos Neveléstudományi Intézet, illetve a Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársa. A két világháború között a MTA támogatásával Bécsben folytatott levéltári kutatásokat, elsősorban az abszolutizmus korának forrásanyagában.?

A Pedagógiai Tudományos Intézet felkérésére a bécsi levéltári kutatásai alapján megírta „A magyar közoktatásagy története. 1849–1860” I. kötetét, amely kéziratban kb. 16 szerzői ív (450–460 oldal). A mű nem került életében kiadásra, a szerző mielőtt átdolgozhatta volna, elhunyt. A munka tehát csak az abszolutizmus első szakaszát, az októberi diploma kiadásáig tárgyalja. Ezen belül is csak két nagy kérdéscsoporttal foglalkozik, de azzal rendkívül alaposan, részletesen:

1. részben (123. oldalig): a közoktatásagyi igazgatás története a Bach-korszakban;
2. részben (132–465. oldalig): a népnevelés, népoktatás problémáival.

A mű e formában nem adható ki. Lényegében pozitivista jellegű munka, ami természetesen rendkívüli értékét is megadja, mert mint forrástanulmány a bécsi – és alig vagy kevésbé ismert (sőt ismeretlen) – levéltávi forráskutatáson alapszik. Ugyanakkor különböző lektori vélemények és az adott megírási korszakban (1950-es évek) érvényesülő történelemszemlélet következtében vulgáris, naiv stb. mondatokkal van „megideologizálva”. Az első csak magyarázatra szoruló negatívum, de a másik már lehetetlenné teszi e formában a megjelentetését, a megfelelő átdolgozás nélkül.

De a munka szerkezetében is van olyan, amin érdemes lenne módosítani. Továbbá a kéziratból egy rövid rész külön is megjelent „Az osztrák vallás- és közoktatásügyi minisztérium szervezetének kialakulása a Bach-korszakban” címen,? amit szintén figyelembe kell vennünk a kiadásánál. Egy azonban biztos, hogy az abszolutizmus korának ismeretlen vagy alig ismert bécsi forrásanyagán alapuló tanulmány kiadása nyereség lenne a magyar történettudomány és művelődéstörténet (neveléstörténet stb.) számára.

Milyen lehetőségek állnak fenn az átdolgozást illetően? Elvben elképzelhető lenne, hogy a rendelkezésre álló kézirat alapján egy nagyobb, más szerzők által írott részekkel (középiskola, felsőoktatás stb.) kiegészített kötetté váljék. Ez azonban olyan gyakorlati nehézségeket okozna a szerzői jogoktól a kegyeleti szempontokig, illetve a hasonló értékű forrásanyag felkutatása szempontjából, ami reménytelenné tenné e vállalkozást. Éppen ezért a megoldást kompromisszumos formában képzelhetjük el. A kéziratot – a megfelelő, szükséges módosítások végrehajtásával – sajtó alá kell rendezni. Leszögezni a tényt, hogy forrástanulmányról van szó, amely a szerző halála miatt (elsősorban) torzó maradt mind az átdolgozást mind az időbeli (1860–67) mind pedig a tematikai (középiskola, felsőoktatás stb.) bővítést illetően. A mű címét is módosítani kell, mert nem része egy nagyobb műnek, hanem „így marad”. Tehát a tényleges helyzetnek megfelelően a címe lehet például: „Közoktatásügyi igazgatás és népoktatás a Bach-korszakban” vagy „Közoktatásügyi politika – tanügyigazgatás – népoktatás a neoabszolutizmus korában. 1849–1860” stb. Ez később is eldönthető.

A tervezett kiadásnál célszerű lenne a módosított és sajtó alá rendezett Hajdu-féle anyag elé egy indokoló előszót, egy bevezető egy íves tanulmányt (körkép, ált. közokt. pol. kép stb.), valamint a végére egy befejező tanulmányt írni, amely összegezi a nem tárgyalt középiskolai, felsőoktatási, tudománypolitikai kérdéseket. Ez lehet kb. két ív. Így az olvasó átfogó képet kap és az eredeti szöveg pedig további szintézisekhez és résztanulmányokhoz egyaránt használható anyagot kap. Az már részletkérdés, hogy az adott korszakhoz kiegészítjük még bibliográfiával, illetve illusztrációs anyaggal (fényképek stb. a szereplőkről).

A mű jelenleg dr. Antall József mb. főigazgató birtokában van, akire dr. Hajdu János özvegye (dr. Antall nagynénjeként és Hajdu Jánossal nemcsak rokoni, hanem szakmai kapcsolatban lévőre hagyta) hivatalos engedéllyel Dániába történt kivándorlása (egyetlen leányához) előtt bízta. A család álláspontja szerint a kézirat kiadásához hozzájárulnak a dr. Antall Józseffel történő megbeszélés alapján, aki minden vonatkozásban teljes felhatalmazással rendelkezik. Nem kérnek konvertibilis valutában honoráriumot, hanem a jogszabályoknak megfelelő összeget Ft-ban Budapesten vennék át, miután rendszeresen hazalátogatnak. (A mű kiadását rendes nyomdai úton, nem rotaprint stb. eljárással kívánják.)

Dr. Antall József történész, akinek a korszakot érintő történelmi, neveléstörténeti, orvostörténeti tanulmányai jelentek meg, személyesen vállalkozik a megfelelő átdolgozási javaslat és sajtó alá rendezésre. E munkába dr. Buzinkay Gézát kívánja bevonni, aki szintén publikált e korszakból művelődéstörténeti munkát és megfelelő szerkesztési jártassággal is rendelkezik. (Több munkát készítettek elő közösen, jelenleg Antall a főszerkesztője, Buzinkay a szerkesztője az Orvostörténeti Közleményeknek.) A mű lektorálására dr. Sashegyi Oszkár (bécsi és budapesti levéltári tevékenysége és munkássága alapján) lenne elsősorban hivatott. Elképzelhető még egy neveléstörténész (dr. Ravasz Jánosra gondolok) megbízása is, amennyiben erre lehetőség van.

Vázlat
Közoktatásügy és népoktatás a Bach-korszakban. 1849–1860
Előszó (Antall J.)
Bevezetés (ált. tört., művelődéstört. körkép) (Antall–Buzinkay)
Az átdolgozott, sajtó alá rendezett Hajdu-féle szöveg. 1–460 l.
Utószó (befejező rész). A közoktatásügy többi ágának összegezése a Bach-korszakban. Antall-Buzinkay
(Szükség esetén névmutató, bibl. stb.)

* * *

Budapest, 1982. november 1.
36 (1982. OMT) Debreczeny Á.
Tárgy: székesfehérvári királysírok

Dr. Bökönyi Sándor igazgató úrnak,
MTA Régészeti Intézet
Budapest, I. Uri u. 49.

Kedves Igazgató Úr!

Engedje meg, hogy az Országos Múzeumi Tanács nevében megkeressük, és az alábbiakról tájékoztassuk.

Az OMT elnöksége figyelemmel kísérte dr. Kiszely István antropológusnak a sajtóban napvilágot látott nyilatkozatait, illetve értesültünk róla, hogy személyesen is beszélt dr. Fitz Jenő megyei múzeumigazgatóval a királysírok tárgyában, illetve az 1938-ban kialakított sírboltban elhelyezett csontmaradványok kiemeléséről. Továbbá – tudomásunk szerint – Igazgató Úr elnökletével, külső intézmények, szervek bevonásával bizottságot hoztak létre.

Legyen szabad ezzel összefüggésben bizonyos előzményekről tájékoztatni. A MTA, a MTESZ, a MOTESZ és a Hazafias Népfront kiküldötteiből álló Nemzeti Pantheon Bizottság (1977-ben szűnt meg) foglalkozott 1971/72-ben a kérdéssel, dr. Antall Józsefnek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum mb. főigazgatójának, a testület egyik alelnökének a vezetésével szakértői bizottságot kért fel az ügy megvizsgálására.

A bizottság „Feljegyzés a székesfehérvári „királysírok” kérdésének napirendre tűzéséhez” címen 9 oldalas feljegyzést készített. A szakértői bizottság felkért tagjai: dr. Nemeskéri János professzor, dr. Fitz Jenő megyei múzeumigazgató, dr. Kralovánszky Alán osztályvezető (jelenleg tud. főmunkatárs), dr. K. Éry Kinga tud. főmunkatárs – akik az elaborátumot elkészítették.

Különböző szakmai, pénzügyi stb. meggondolásokból és a Nemzeti Pantheon Bizottság lemondása következtében az ügyben nem történetek további intézkedések, az 1972. február 5-én kelt feljegyzés is irattárba került. Később – éppen Kiszely Istvánnak, a Magyar Orvostörténelmi Társaságban tartott előadását követően (nem e tárgyban) – dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, a M. Orvostörténelmi Társaság elnöke részére is küldött a testület javaslatot, amiben állásfoglalás nem született.

A kérdés szakmai, pénzügyi stb. vonatkozásai olyan problémákat vetettek fel, amelyeknek kiküszöbölése természetesen a legnagyobb felelősséggel oldható csak meg. Ezt érezve az Országos Múzeumi Tanács felvette munkatervébe (1980–82) a magyarországi temetőügy történeti vonatkozású feladatkörének vizsgálatát, beleérte a fenti testületek korábbi tevékenységének folytatását. Úgy véltük, hogy a kérdés napirendre tűzése előtt fel kell deríteni valamennyi ezzel összefüggő problémát és mindent elő kell készíteni a megnyitás előtt, beleértve az érdekelt szakértők megkeresését.

Éppen ezért vettük nagy örömmel tudomásul, hogy a MTA Régészeti Intézet vállalkozik az ügy koordinálására, a legnagyobb felelősséggel végrehajtott intézkedés megtételére. De – éppen az előzmények ismeretében – kérjük az alábbiak figyelembe vételét:

1. a múzeumi szakterület szakmai-erkölcsi felelősségének vállalásával – munkatervének megfelelően – az Országos Múzeumi Tanács folyamatosan részt kíván venni e teendőkben, amellyel Villangó István közgyűjteményi főosztályvezető is egyet értett;
2. az Országos Múzeumi Tanács feltétlenül szükségesnek tartja és ragaszkodik hozzá, hogy a Fejér Megyei Múzeumi Igazgatóság területén folyó munkában közvetlenül részt vegyenek saját szakértői, illetve azok, akik e tárgyban korábban is munkát végeztek.
   1. az 1936/37. évi ásatás, illetve a csontok elhelyezése, előzetes jegyzetek stb. készítése, jegyzőkönyvek aláírása stb. alapján dr. Nemeskéri János professzor; dr. Dercsényi Dezső művészettörténész;
   2. a helyi vonatkozásokkal összefüggő szakmai szempontok, valamint az 1971/72. feljegyzés készítői – a már említett Nemeskéri Jánoson kívül –: dr. Fitz Jenő megyei múzeumigazgató; dr. Kralovánszky Alán tud. főmunkatárs; dr. K. Éry Kinga tud. főmunkatárs;
   3. az OMT elnökségének képviselői a fontosabb döntéseknél, esetleges helyszíni munkálatoknál mint meghívottak hivatalból vegyenek részt.

Végül legyen szabad hangsúlyozni a még élő két „tanú”, dr. Nemeskéri és dr. Dercsényi meghívásának fontosságát, nélkülük a megnyitás sem képzelhető el a korábbiakhoz hasonló, újabb hibák kiküszöbölése érdekében sem. Nemeskéri János nyilvánvalóan rendelkezik olyan jegyzetekkel, illetve személyes részvétele miatt közvetlen tapasztalattal, ami nélkülözhetetlen. Külön fontos természetesen az ügyben minden felesleges reklám, szenzációhajhászás elkerülése, amely mindig ártalmára van a nyugodt, megbízható munkának. Tisztelettel

(dr. Korek József)
elnök

(dr. Antall József)
főtitkár