Budapest, 1982. november 27.
Tárgy: dokumentumfilm a
„történeti grafológia” tárgykörében
Szinetár Miklós úrnak,
elnökhelyettes
Magyar Televízió
Budapest
Alelnök Úr:
Engedje meg, hogy intézetünk és a Magyar Orvostörténelmi Társaság szakmai felelőssége alapján szíves tájékoztatását kérjem az alábbiakban.
Kosáry Domokos akadémikus közlése szerint a Magyar Televízió filmet készít a „történeti grafológiának” nevezett kísérletről. Több publikáció jelent meg e tárgykörben, többek között Benda Kálmán kiváló történésztől. Mindez, mint „médiumra” Rákosné Ács Klára állásfoglalásaira épül, aki történeti, tudományos stb. személyiségekről nem csak karakterológiai, hanem orvosi véleményeket közöl. Benda Kálmán e kérdésben nem támaszkodhat a történészek körében sem sok egyetértőre, még kevésbé orvosok, orvostörténészek körében. Bár jelentek meg ellentétes írások, a „szenzációt” keresők mindig nagyobb sikerre számíthatnak, mint a kritikusok.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a szabad vita híve vagyok, a tévedés jogát is szeretem vagy szeretném biztosítani. Sőt nagyobb szabadság híve vagyok, mint amivel általában rendelkezünk. De a szabadsághoz – ahogy a XIX. század nagy magyar liberális politikusai hangsúlyozták – felelősség is kell. E felelősség tudatában nem helyes a közvélemény elé állítani olyan megalapozatlannak tűnő, sok szakember által annak minősített kísérlettel, mint a „történeti grafológia”. Most nem szükséges részletezni, hogy az írásnak milyen jelentősége van bizonyos esetekben, a diagnosztikában, a büntetőjogban stb. De amit a téren most részigazságként ki akarnak terjeszteni, az egyszerűen nem felel meg a tényeknek.
A Magyar Orvostörténelmi Társaságban folyt már egy szakmai vita a Semmelweis-kérdésben, a napi sajtóban is hangot kapott (Silló-Seidl frankfurti orvos állításairól), amikor Silló-Seidl szakvéleményt csináltatott (birtokunkban van) Ács Klárával, a szakmai körökkel egyáltalán nem egyező, naiv felfogásban. A történeti grafológiát egyébként nem voltak hajlandók még csak „egyenlő ellenfélnek” sem tekinteni. Ez az álláspont azonban arra vezetett, hogy néhány híve nagy reklámmal hirdetheti, és senki nem foglal állást. Azok a hírek azonban, hogy TV-filmet, könyvet stb. terveznek erről, már felveti a felelősség kérdését. Éppen ezért a Magyar Orvostörténelmi Társaság 1983-ban ülést tervez az érdekelt történészek, más szakértők bevonásával, beleértve a „híveit” is. Javaslom, hogy addig ne forgassanak filmet e tárgykörben, utána fontolják meg.
Tisztelettel
(dr. Antall József)
mb.főigazgató
a MOT főtitkára
* * *
Budapest, 1982. november 26.
Dr. Benda Kálmán úrnak,
osztályvezető
MTA Történettudományi Intézet
Budapest
Kedves Barátom!
Engedd meg, hogy Társaságunk nevében megkeresselek a már felvetett „történeti grafológia” tárgyában tartandó szakmai vita érdekében. Nem tartanám helyesnek, ha különböző TV-filmek, népszerűsítő könyvek megjelenése után kerülne sor, sőt ezt kifejezetten ildomtalannak vélem. Előbb kell valamit megvitatni szakmai szempontból és utána publikálni stb. Célunk is tájékozódni, hogy – a hírek alapján – milyen népszerűsítő programok vannak folyamatban.
Bevallom Neked, hogy a Te különös megbecsülésed és barátságnak érzett kapcsolatunk tartott mindig vissza az ügyben. Te „támadtál” meg először Báthory Erzsébet-ügyben a „történeti grafológiára” hivatkozva, nem válaszoltam rá. Noha akár Báthory ügyben, akár a „történeti grafológia” ügyében mód lett volna. Az egésznek nem tulajdonítottam annyi jelentőséget, hogy érdemes legyen erről nyilvánosan, a napi sajtóban polemizálni.
Azt sem kell hangsúlyoznom, hogy a szabadság híve vagy. Sokkal nagyobb szabadság híve, mint amivel általában rendelkezünk. De a sajtószabadság még fokozza a felelősséget. Érdekes módon azonban sokan és sok helyen inkább tűrik az eszmeileg, elméletileg kifogásolhatót, ha a valóságot érintő praktikus dolgokat nem érinti. De nem akarok most sem személyes vitába bonyolódni, mert ennél sokkal jobban értékelem munkásságodat, tetteidet és magatartásodat. Ugyanekkor szeretnék egy nagyon korrekt szakmai vitát rendezni e kérdésben.
Arra kérlek, hogy jelöljed meg azokat, akiket e tárgyban fontosnak tartanál meghívni. Továbbá arra kérlek, hogy egy bizonyos dokumentációs anyagot, amivel pl. bizonyítani kívánod Ács Klára állításai alapján az álláspontod igazát, sokszorosításra adjad át. Ezt tanulmányoztatnánk a felkért szakértőkkel. Így mód lenne felkészülve, objektív vitát tartani. Választ kapni olyan kérdésekre például, hogy
- mennyiben használható általában „történeti segédtudományként”;
- történeti stb. személyiségek jellemrajzához, általában személyiségük megítéléséhez, alkotásaik elbírálásához;
- egyes személyiségek betegségének történeti rekonstrukciójához, „történeti diagnózisához” stb.
Úgy vélem, hogy meghívjuk azokat, akiket Te jelölsz meg, továbbá írás-szakértőket, paleográfusokat, pszichológusokat, orvosokat – beleértve pszichiátereket, akik bizonyos mértékig tényleg használják a grafológiát stb. – és történészeket. Az Orvostörténelmi Társaság vállalná a megrendezését, bevonva más intézményeket, például az ELTE Bölcsészettudományi Kara Történeti Segédtudományi Tanszékét, természetesen a MTA Történettudományi Intézetét és akár a Társulatot.
Külön kérdés, hogy Rákosné Ács Klára jelen legyen e az egész ülésen vagy sem. Inkább emberbaráti szempontból nézve, hogy egy idős hölgyet kitegyük e az esetleges izgalmaknak. inkább úgy képzelem, hogy kellő tapintattal, udvariassággal és tisztességgel fogadnánk, bemutathatna egy-két dolgot és utána folytatnánk egy szünetet követően a vitát. de – ha Te gondolod – végig jelen is lehetne.
Azt hiszem, hogy itt az ideje ezt megrendezni. Sokan úgy voltak eddig vele, hogy „nem méltó” a vitára egy ilyen sarlatánság, tudománytalanság stb. és csak felértékeljük, ha egyáltalán foglalkozunk vele. Lényegében ez hangzott el Ács Klára „Semmelweis-szakértői” állásfoglalásakor is. Magam ezzel nem értek egyet, szerintem meg kell vitatni és utána dönteni arról, hogy
a „történeti grafológia” hívei vagy ellenzői meggyőzve egymást feladják valamelyik álláspontot és egységre jutnak;
nem győzik meg egymást – ez valószínű ilyen esetekben – és objektíven a közönség elé tárják a nyitott kérdéseket és az idő majd eldönti, melyiket rostálja ki.
Úgy gondolom, hogy nincs mitől tartani egyik félnek sem, tehát a korrekt vita az egyetlen megoldás. De addig nem szabad a közvéleményt befolyásolni egy olyan korban, amikor – éppen a „technicizálás” és automatizálás, a hatalom arroganciája és a z „elidegenedés” miatt – az egész világon nő a neurotikusok száma, tömeg-méretekben nő a vonzalom a paramedicina, parapszichológia stb. iránt. A gyógyszergyárak üzletiessége, az egészségügy eltömegesedése stb. közepette az emberek – és az ember nem feltétlenül racionális lény – vonzódnak az őket meghallgató homeopaták stb. köréhez. De most nem akarok ebbe jobban belemenni. A részigazságok általánosítása a XIX. századnak is nagy tévedése volt számos tudományban (megírtam a homeopátiával kapcsolatban), amire tudnék még egy másik példát is említeni, aminek érdemei mellett isszuk a levét.
Válaszodat kérve, barátsággal, „mint a MOT főtitkára” is
(Antall József)
* * *
Budapest, 1982. november 27.
Dr. Kállay István professzor úrnak,
ELTE Bölcsészettudományi Kara
Történeti Segédtudományi Tanszék
Budapest, V., Pesti B. u. 1.
Kedves Barátom!
Először is gratulálok az ismét kitűnően sikerült ülés megrendezéséhez. Javaslatod alapján biztosan több vonatkozásban lehet együttműködés közöttünk. Most reklám céllal kiadják egy összefoglaló írásunkat a magyar orvosi címerekről, amit majd közölnek a lapunkban. (Oka az volti hogy így a MEDIMPEX finanszírozta a megrajzolásukat, majd 70.000 Ft-ot fizettek ki vagy még többet.) Sőt egy naptárra is felhasználják. Ugyanígy a pecséteket stb. is összegyűjtjük, majd publikáljuk.
Van azonban egy előkészítés alatt álló dolog, amiben szeretném az együttes ülés megrendezését. Ez pedig a „történeti grafológia” mint történeti segédtudomány, ahogy Benda Kálmán exponálta írásaiban, népszerűsítő előadásaiban. Ezzel – személyes barátságunktól és megbecsülésünktől függetlenül – nagyon távol állunk egymástól. Ács Klára médiumra épített egyszemélyes történeti diszciplínájukat így beállítva ostobaságnak tartom, de meg kell vitatni korrekt körülmények között. Írtam Benda Kálmánnak is, kértem a javaslatát, saját „csapatát” megnevezve és 1983-ra megtartjuk. Részleteket később. Kosáry Domokossal is beszéltünk erről, Téged feltétlenül szeretnénk bevonni.
Kérem válaszodat, barátod
(Antall József)
Ui. tudod, hogy orvosi diagnózisokat is csinálnak (Ács K. orvosírnok volt).
* * *
Budapest, 1980. április 8.
Dr. Pecze Ferenc úrnak,
Budapest, VI.,
Népköztársaság útja 46.
Kedves Kolléga Úr!
Köszönettel megkaptam a klny-ot, amelyet már a Szemle 3. számában olvastam. Teljesen egyet értünk az abban foglaltakban. Sőt tartozom némi magyarázattal a közvetlen hallgatást illetően.
Benda Kálmánnal igen szívélyes viszonyban vagyok és nagyra becsülöm. Ezért a nézetkülönbségeimet mindig szóban közöltem vele és a történeti grafológiáról alkotott véleményemet is. Noha kísérletet tettem arra, hogy ez ügyben az Orvostörténeti Közlemények hasábjain közöljünk vitaanyagot. Ehhez felkértem Benedek Istvánt, aki megkért azonban arra, hogy előre publikálhassa az írását. Ehhez hozzájárultam, ismerve az átfutási időket nálunk. Ez tehát már a megbeszéléseink alapján született. Utána a Silló-Seidllel Semmelweis kórtörténetével kapcsolatos vita ismét összehozott Rákosné Ács Klárával, aki olyan szakvéleményt adott a kórtörténetről, amiben összekeveredett Semmelweis és a kórtörténet írójának személyisége. (Arról nem is szólva, hogy írásuk alapján bal lábukra sántítottak stb.) Ígéretet tett Ádám György mint a MTA Pszichológiai Bizottsága elnöke, hogy kifejti e tárgyban álláspontját és a parapszichológia körébe sorolta szóban a „pszicho-grafológiát”, amikor először írtak róla, de azután nem csinálta meg a szakértői véleményét. A MTA Pszichológiai Társaság állást foglalt, de szakmailag elég gyengén, persze szemben a történeti grafológiával. Magyar Imre professzor is kifejtette, hogy organikus betegségeknél használhatatlan a diagnózis felállítására stb., amiről Ács Klára írt.
Több orvosi vélemény is született, természetesen mind az Önök írásával összhangban.
Zavart az is, hogy éppen a mi Báthory Erzsébet cikkünket pécézte ki annak idején Benda Kálmán, amiben azután visszafelé sült el az egész dolog. Itt tehát mi három oldalról voltunk érintve: Báthory-családtörténet és Báthory Erzsébet vélt „koncepciós pere”; Báthory Erzsébet betegsége és a történeti grafológia mint „segédtudomány”. Legutóbb Benda Kálmán az „ÉS”-ben pusztán emlékezetből idézte Bajomi Lázárral szemben az írásunkat és tévesen olyant állított tőlünk valónak, amit nem mondtunk. Ezt is szóban közöltem vele, amit nagyon restellt. De nem válaszoltam.
Most viszont felvetem a kérdést, hogy látnák-e értelmét, hogy részvételükkel a M. Orvostörténelmi Társaság rendezésében, a Történelmi Társulat stb. bevonásával tartsunk egy szűkebb körtű szakmai vitát e tárgyban? Az az érzésem, hogy Benda Kálmánt ebbe beugratták és legalábbis a túlméretezésbe. A „határokkal” egyetértek! Tudomásom szerint – az általam ugyancsak igen becsült Zimányi Vera – ajánlotta Benda figyelmébe Rákosnét. Talán most már mód lenne erre a lehiggadt vitára, ahol a „lusták” is megszólalnának.
Még egyszer köszönöm, szívélyes üdvözlettel
(Dr. Antall József)
mb.főigazgató
a M. Orvostörténelmi Társaság főtitkára
