A diétetika tanára
A diétetika az egyetemes orvostudomány ősi szakága, amely Hippokratész óta évszázadokon keresztül nagy szerepet játszott. Régen nemcsak a táplálkozás, hanem az egész életmód szabályozása volt a tárgya. Csak a XIX. század második felében vált táplálkozástudománnyá, majd az egészségügyi szempontból irányított élelmezés tudományos és gyakorlati rendszerévé.
A diétetika vagy egyéni egészségtan magyar mesterei közül ki kell emelnünk Kibédi Mátyus Istvánt (1725–1802), akinek „Diétetika, azaz a jó egészség megtartásának módját fundamentumosan előadó könyv”-e állandóan bővült és nagy népszerűségnek örvendett. Utána Zsoldos János, Csorba József, valamint Toldy Ferenc voltak jeles művelői. De nyugodtan megemlíthetjük Bugát 1830-ban megjelent „Éptan” című munkáját is, ami szintén magába foglalta e tanításokat. Még az Orvosi Tár társszerkesztője volt Toldy, amikor Lenhossék Mihály 1833 februárjában előterjesztette a makrobiotika és a diétetika rendkívüli tanárságára, mivel Hufelandnál tanulta választott szakágát és szerezte szakismereteit. Díjtalanul nem kötelező tárgyként adhatta elő szaktárgyát az egyetem orvosi karán. A megnevezés nem fedi a későbbi címet, inkább az egyetemi magántanárság előfutárának tekinthetjük. Előtte csak Wekerle Györgynek engedélyezték ezen előadási módot a gyermek- és nőgyógyászat tárgyköréből, míg az egyetem harmadik rendkívüli tanára Schöpf-Merei Ágoston volt az orvostörténelem tárgyköréből.?
A Kancellária engedélye még 1833 júliusában megérkezett, azonban hivatalos beiktatásra és székfoglaló előadásra csak 1834. április 5-én került sor. A székfoglaló előadás teljes pompájában tükrözi Toldy tehetségét és széles látókörét. Beszédében rávilágított a civilizáció hatására az emberi szervezet fejlődésében. Gyakran elfelejtjük, hogy „a léleknek jólléte mindenek előtt a test jóllététől függ.” Nagy hiányossága nevelésünknek – mondja –, hogy csak létünk szellemi oldalát műveli, a testet pedig elhanyagolja. Tárgya a makrobiotika hivatott arra, hogy az egészséget fenntartsa és az életet is meghosszabbítsa. Ennek hasznát látja az egyén és a közösség egyaránt. „Általában az álladalom egészséges munkabíró polgárokat nyer.”?
Előadásában azonban előbukkant az orvostörténész is. Tárgyát nemcsak kora, hanem a múlt tapasztalataival is alátámasztotta. Áttekintette az orvoslás fejlődését és tárgyát, az „életrendtant”, amely szinte az emberiséggel egyidős és „melyből maga az orvostudomány is keletkezett”. Megvilágította a vallás és az orvoslás kapcsolatát az egészség fenntartására szolgáló ősi vallási és orvosi kapcsolatokat, az ősi vallási szabályokat a zsidóknál, a görögöknél és az araboknál.” „A középkor hosszú éjszakája” után az újabb kor nagy fejlődését tárgyalta. Egyben rámutatott veszélyeire is. A lovagkor letűnésével elfeledték a „testgyakorlatok” szükségességét, elpuhultak és fényűzésben éltek az emberek. Idegen ételek és fűszerek divatja, a „kávé, tea, dohány használata” aggasztotta. Az orvostudomány összes eredményét fel akarta használni előadásaiban, „nem mellőzve a hasonszenves rendszer tiszta tapasztalásait sem.”? A homeopátia – minden tévedése mellett – éppen a helyes táplálkozás és életrend népszerűsítése terén szerzett érdemeket.
Székfoglalója után előadásait magyar és német nyelven tartotta: a magyar előadások hallgatóinak száma 20 és 36 között mozgott, míg a német nyelvűt általában 16–52 medikus látogatta.? Ez utóbbinál kell megjegyeznünk, hogy a német nyelvű előadások hallgatóinak nagy része sebész volt, akiknek többsége Galíciából jött Pestre tanulni. Miután előadásait 1834 után számtalan hallgatója lejegyezte és hasonló jellegű értekezések láttak napvilágot, nyomtatásban is kiadta előadásainak kéziratát a „Diétetika elemei” (Pest, 1839) címen.
Könyve valójában dióhéjban írt egészségtan, amit „a hallgatók vegyültsége miatt igyekezett a szerző minél világosabban és némileg népszerűen megírni.” A népszerű mód viszont nem jelentette, hogy műve nem volt tudományos feldolgozás. „Az alkalmatlan leírástól akarata a szerző, hallgatóit felszabadítani, midőn leckéi fonalát sajtó alá bocsátá”. Két fő részre osztotta művét, mivel korának terminológiája szerint az emberi élet megnyilatkozásai is kétfélék: egyrészt amiben „minden életműves (organikus) testekhez hasonlítunk”, a növényi élet köréhez tartozik: egyedfenntartás, ezen belül táplálkozás, lélegzetvétel, el és kiválasztások: nemfenntartás, ezen belül a férfi és a nő nemi élete, a terhesség, a szülés stb. Másrészt az állati élet, amelynek „középpontja a lélek: azon eszközök, mellyekkel az a külső világból szedi tárgyait, az érzékek; azok pedig, mellyek által a lélek a külső világra hat, az önkényes mozgás izmai.” Tehát ide sorolta az érzékeléstől az álomig, az izomgyakorlástól a kényszermozgásig, az egészséges élet fontosabb megnyilvánulásait.
Művében részletesen jellemzi a fontosabb ételeket és italokat. A csokoládét dicséri, azonban igen nagy óvatosságra int a kávé és a tea fogyasztásával kapcsolatban. Könyve nem tudományos jelentőségének köszönhette sikerét, hanem ismeretterjesztő, népszerűsítő hatásának. A XIX. század közepének egyik legolvasottabb munkája volt. Jellemző, hogy 1848 októberében újra nyomdába adta, azonban – a katonai események következtében – csak három esztendő múlva jelenhetett meg második javított kiadása „Toldy Ferenc két könyve az egészség fenntartásáról” (Pest, 1851) címmel. Egyike volt tehát Toldy Ferenc az egészségügyi felvilágosítás úttörőinek, a népszerű orvosi irodalom mestereinek.
Orvosi irodalmi működése különben nem volt gazdag ezekben az években. Még 1837-ben a Figyelmező című lapban ismertette Chelius német sebész Bugát Pál fordításában megjelent Sebészség című munkáját;? méltató szavakat mond Bugát fordítói tevékenységéről, külön kiemelve a nyelvújító munkásságát. Igaz, ehhez hozzáfűzi, hogy Bugátnál „a szócsinálás szüksége némi szeretetét gerjeszté benne a különködésnek.” Nem sokkal később – ugyancsak a Figyelmezőben – ismertet egy újabb Bugát-fordítást, Fritze „Kisded sebészi eszköztár” című munkáját,? amely ebben az időben rendkívüli népszerűségnek örvendett Európában. Külön figyelmet érdemel Toldy Ferenc ismertetése Jankovich Antal „Pest és Buda lakossága orvosi és embertani szempontból” című könyvéről, hiszen találó és elemző megjegyzései értékes vonatkozásokkal egészítették ki Jankovich munkáját.?
Nem közömbös szempont, hogy Toldy Ferenc könyvreferátumaival is az egészségügyi felvilágosítást és a helyes életmódra való nevelést kívánta szolgálni. E szempontból lényeges a „Pálinkakórságról szóló ismertetés”-e;? a könyvet egy eredeti német munkából Teleki Mihály fordította magyarra. Toldy síkra szállt az alkoholizmus ellen, valamint javasolta „antialkoholista” egyesületek megszervezését: „s mi ismét közelebb állandunk azon ranghoz, melyet a polgárisodott népek közt elfoglalnunk kell” – fejezte be. Más esszészerű ismertetéseiben, így Czilchert Róbert Szliácsról írott könyvének kritikájában,? ismét a magyar fürdők helyzetére hívja fel a figyelmet, szorgalmazza a magyar fürdők kiépítését és a gyógyvizek feltárását, mivel „maholnap itthon találnák föl azt, mit gyakran oly tetemes áldozatokkal, s néha mégis siker nélkül a külföldön keressük: az egészséget.”
Bugát Pál fordításairól szólva ismét visszatért az orvosi műnyelv kialakítása körül dúló vitákra.? Toldy minden írásában támogatta Bugát nyelvújító munkásságát, akinek „kisded elcsússzások” mellett „a magyar orvosliteratura körül szerzett múlhatatlan érdemei méltánylása csorbulást sem szenved.” A támadókkal szemben írja, hogy Bugát „magyarul szólaltatója e tudománynak, s mit mi mások abban tesszük vagy tettük, az ő érdemeihez képest szót sem érdemel”.
Örömmel üdvözli, hogy az orvosi nyelvújítás következtében már érthető magyarsággal képes mindenki anyanyelvén orvosi tanulmányt megjelentetni: „visszatekintve az előttünk fekvő dolgozatokra, szerencsét kívánhatunk magunknak e lelkes iparkodásokhoz, melyek egyszersmind legnyomósabb megcáfolói minden leghalkabb kétkedésnek nyelvünk tökéletes tudományi képessége iránt. S ezt tudni kell azoknak, kiktől a nemzeti nyelvnek a tanítószékbe iktatása függ, ezen, mindennemű ismereteknek hússá és vérré lételének, az életbe hatásának és teljes gyümölcsözésének múlhatatlan feltétele.” Az előbb ismertetett témákon kívül foglalkozott még más orvosi kérdésekkel is, így beható elemzést adott Fejes Mihály egri orvos fürdőügyi és orvos-földrajzi írásáról,? Warga János „Vezérkönyv az elemi nevelés és tanitásra” című könyvéről.?
A most tárgyalt korszakban Toldy Ferenc tollából az egyetlen eredeti orvosi közleménye az Athenaeumban megjelent „A légmérések befolyása az újszülöttek halandóságára” címet viselő tanulmánya.? Toldy két francia orvos véleményéből kiindulva foglalkozott a csecsemők és kiskorú gyermekek hőszabályozásával és azzal a szokással, hogy téli időben hosszabb időre szabad levegőre visznek kisdedeket. Maga nem ellenzi ezt az eljárást, csupán – éppen a hőszabályozás életkori sajátossága miatt – a meghűlés veszélye miatt kívánja ezt korlátozni. Az ilyen eredetű betegségek következtében – Toldy Ferenc írása idején – jelentős volt a gyermekhalandóság, éppen ezért óvta az anyákat, hogy gyermekeiket hosszabb időre a hideg levegőre vigyék.
