II.
Magyarországon a legutóbbi időben a tudományos szervezési kérdésekben elfogadottnak tűnik egy olyan álláspont, amely szerint az orvostudomány tág értelemben az elméleti orvostudományokat, a klinikai orvostudományokat, a társadalom-orvostant és a gyógyszerészetet foglalja magába. Anélkül, hogy a gyógyszerészet különállását tagadná, de a tág értelemben vett orvostudományok részének tekinti. Így természetes, hogy az orvos- és gyógyszerésztörténelem között még hangsúlyozottabban érvényesül ez az egység, hiszen itt nemcsak a mai alkalmazott tudományszemlélet érvényesül, hanem szakterületünk mint történeti diszciplína vitathatatlanul igazodik a történettudomány kereteihez is. Erről az oldalról vizsgálva pedig a tudománytörténet részeként, tágabb értelemben pedig a művelődéstörténet részeként képez az orvostörténelemmel szoros egységet. Erre a szemléletre vezethető vissza, hogy nálunk egy tudományos intézet keretében fogjuk össze az orvos- és gyógyszerésztörténet valamennyi gyűjteményi stb. problémakörét, valamint tudományos egyesületi vonatkozásban is a legszorosabb szervezeti egység érvényesül. Természetesen nem kívánjuk idealizálni a helyzetet, nem állítjuk, hogy sohasem merülnek fel problémák, de nem kerül sor többre az orvostörténészek és a gyógyszerésztörténészek között, mint a szűkebb saját körön belül.
