A Budára helyezés története
Az egyetem átköltöztetésével kapcsolatos kérdés tanulmányozására Mária Terézia háromtagú bizottságot nevezett ki Niczky Kristóf, Kempelen Farkas és Szabó András személyében, akik egyhangúlag javasolva az áthelyezést, 1766. december 22-én adták be felterjesztésüket a királynőnek.? A korabeli dokumentumok tanulmányozása megerősíti az eddigi feltételezést, hogy az áthelyezés javaslatánál döntő súllyal estek latba az orvosi kar igényei. Alábbiakban kiemeljük a latin és német nyelvű, általunk tanulmányozott idevágó levéltári anyag orvoskari problémáival foglalkozó részeit állításunk igazolására.?
Nagyszombatban a legnagyobb nehézséget az oktatás céljait szolgáló gyakorló kórház hiánya okozta. Schoretich Mihály, az orvosi gyakorlat tanára részletes beadványában kifejti, miért van szükség ilyen kórházra, és hogy lehet ilyet alapítani, illetve felépíteni:
„Az orvosi tanulmány valamennyi előadásának a fő célja: a betegek gyógyítása. Ennek sikeres haladása végett a gyakorlat tanára a betegek ágyához vezeti az elméleti alapelvekbe elégségesen bevezetett orvosjelölteket, mint ahogyan ez bevett szokás valamennyi jól szervezett egyetemen. Ott aztán megtanítják őket arra, hogy megvalósítsák azt, amit a tanszékekről hallottak. Még pedig mielőtt közgyakorlatra bocsátanak őket, ne hogy megessék, hogy az emberek életveszélye árán legyenek kénytelenek megtanulni a gyakorlatot. Ennél fogva bár világos, mennyire hasznos és szükséges a gyakorló kórház, még inkább kitűnik ez abból, hogy sokkal kevesebb a tanulók száma amiatt, hogy a kar híján van a gyakorló kórháznak, hiszen azok az ifjak, akik az orvostudománynak szentelik magukat, nagyon jól látják ennek szükségességét, miért is máshol keresik a tapasztalás alkalmát. Mivel pedig a versengés legnagyobb részben a hallgatók számától függ, szükségképpen következik, hogy nagyobb lesz a versengés ott, ahol van gyakorló kórház. Ennek hiánya akadályozza az újonnan avatott orvosok boldogulását és alkalmaztatását, hiszen mindenki inkább akarja rábízni életét olyan orvosra, aki jártas a gyakorlatban, mint a pusztán elméletileg képzettre.”
Továbbiakban kifejti Schoretich, milyen legyen a gyakorló kórház épülete, berendezése, az egyes helyiségek rendeltetése. A bemutatás és gyakorlat céljára elégnek tartja a nyolcas beteglétszámot, de ezek kiválogatásához nagyobb kórházi anyag szükséges:
„A számos beteg kiváló alkalmat ad a tanárnak, hogy megfigyeléseket tehessen, új tapasztálatokra tegyen szert. Ezeket aztán nyomtatásban megjelentetik, és így mi közben előmozdítják a gyógyítás tudományának gyarapodását a betegek javára, a tudós világban hírt és megbecsülést szereznek a karnak és az egyetemnek. A gyakorlat folytán a hallgató sokszor egyetlen ránézéssel több dolgot lát meg és több rejtett dolgot fedez fel a betegen, mintha a gyakorlatot tanulva, órákat kutatva kínlódik.”
Felsorolja továbbiakban a szükséges asztalos-, lakatos-, kárpitosmunkákat, mennyi ágyneműre, asztalneműre, ruházati cikkre, konyhai, fürdőszobai berendezésre van szükség; miért kell kert is a kórháznak stb. Évi költségvetést is ad, beleértve minden fogyóanyag-, gyógyszerkiadást.
Schoretichhez hasonlóan a többi tanár is feltárja problémáit a Királyi Bizottságnak, mi hiányzik a sebészet, szülészet, vegytan, botanika területén „e tudományok hasznos és gyümölcsöző gyakorlásához”. A bizottság, meggyőződve a kórház-probléma égető voltáról, megvizsgálta, miképpen lehetne Nagyszombatban kórházat építeni. Először arra gondoltak, hogy talán át lehetne alakítani erre a célra a szegényházat; a bővítéshez elég nagy telek áll rendelkezésre, de mivel alapítvány nincs a betegek ellátására, fenntartása sokba kerülne. Másik szempont:
„Továbbra is kétes maradna, vajon meglenne-e a betegeknek olyan választéka, amit megkövetelnek a betegágynál tartott kollégiumok? Ebben a városban nem sok idegen fordul meg, a szegényekről gondoskodnak, ezek nem könnyen engednék meg, hogy átszállítsák őket közkórházakba.”
A bizottságnak küldött jelentésben kitérnek a könyvtár állapotának jellemzésére is:
,,A könyvtár egyelőre inkább könyvei számával és díszes külsejével érdemel figyelmet, mint könyvei választékával. Legnagyobb részben ugyanis tele van bölcseleti, hittudományos, aszkétikai és más hasznavehetetlen könyvekkel. Leszámítva a péterváriakat, nincsenek benne semmiféle Tudományos Közlemények, semmilyen újság sem, sőt majdnem semmi sincs az orvostudományra (– kiemelés a szerzőktől), az egyetemes történelemre, természetrajzra és irodalomtörténetre vonatkozóan… ennél fogva hiányt szenved nemcsak a tanulóifjúság, hanem a tanárok dicséretes igyekezete is a könyveknek e szegénysége miatt.”
A kapott vélemények alapján állást foglal a bizottság az egyetem Budára költöztetése mellett és indoklásában felhozza, hogy az orvosi kar épülete könnyen eladható Nagyszombatban magánosnak vagy alkalmas közintézmény céljára is. Ha itt maradna az egyetem, elkerülhetetlen lenne egy új kórház építése és javadalommal való ellátása, viszont ilyen kiadással az ország belsejében is létre hívható hasonló intézmény. Megállapítják, hogy
„...a helyváltoztatással nem kell tartani semmiféle zavartól a tudomány terén, sőt az orvosi kar, amely Nagyszombatban tesped, csakhamar gyarapodni fog, ha olyan helyre kerül, ahol kórházak vannak, s így mihelyt odaérkezett, mindjárt a betegek ágyánál lesznek megtarthatók az előadások és ennek az oly hasznos tudománynak a növendékeit tudományuknak mintegy elővételezett gyakorlatával lehet majd felkészíteni a közjó szolgálatára,”
A valószínűleg Kempelen által fogalmazott és Niczky jegyzeteivel ellátott latin nyelvű irat azzal fejeződik be, hogy „…az orvostudomány valamennyi részének helyes és rendes gyakorlata számára lenne már két kórház, lenne hely a füvészkert számára; …ezért a Királyi Bizottság úgy véli, hogy Magyarországnak ez a fővárosa nagyon alkalmas a Királyi Egyetem létesítésére”.
Egy másik levéltári dokumentum, mely mintegy összefoglalja a nagyszombati egyetem Budára helyezésével kapcsolatos kérdéseket (Niczky szignójával), szintén megállapítja, hogy „az orvosi karnál nincsenek kórházak, így egy része ennek a tudományágnak nem tanítható megfelelően. Ebből a hiányosságból fakad aztán, hogy nem szívesen alkalmaznak városi vagy megyei orvosnak olyan doktort, akinek nem volt alkalma egyetemi tanulmányai során az előadott Praxis Medicát valóban gyakorolni. Ez a felszerelésben való hiányossága a karnak az ott elvégzett tanulmányi évek eredményességét annyira csökkenti, hogy kevés fiatal embernek támad kedve tanulmányait itt folytatni.
Ugyanez vonatkozik a sebészetre; az anatómiai oktatás is kárát látja a kórház hiányának; nincs hulla boncolásra; mióta az egyetem fennáll, egy hullát kaptak.”
A Budára helyezés mellett szól a jelentés szerint, hogy „az orvosi kar részére máris rendelkezésre áll egy jól felszerelt polgári kórház, ahol 50–60 különféle bajokban szenvedő beteget lehet egyszerre elhelyezni. A sebészet és szülészet gyakorlata itt folytatható, mivel sebesült, beteg és szülő nők feküsznek itt.
A kórház szolgáltatja a szükséges hullamennyiséget is. A lábadozó betegek is megtalálhatják nyugalmukat, mivel a kórház könnyen megközelíthető, jól felszerelt és az épületek is jó állapotban vannak.”
Egy újabban előkerült jegyzőkönyv tanúsága szerint,? mely egy vegyes bizottsági ülésen készült, az egyetem Budára költözésével kapcsolatban 1777. január 16-án, az orvosi kart teljes egészében az anatómiai és kémiai intézettel együtt a Várba akarták költöztetni, és elrendelték, hogy mérjék ki nemcsak a kémiai kísérletekhez szükséges kályha helyét, hanem minden más gyakorlat számára szükséges helyiséget is. Az iraton szerepel Mária Terézia saját kezű bejegyzése, mely szerint: „semmi anatómia, sem kémia, sem könyvnyomda a vár főépületében; a kémia a tűzveszély miatt”. Valószínűleg ez a vélemény került előtérbe, mikor nem az eredeti elgondolás szerint helyezték el az orvosi kar különböző részlegeit. A jegyzőkönyv szerint a bizottság a kórház problémáját a kar vezetői személyes intézkedési jogkörébe utalta. A botanikus kert céljára megfelelő telek keresését is elrendelték.
A bizottsági jegyzőkönyvekhez fűződő királyi döntések alapján 1777. február 17-én megszületett az egyetem átköltöztetése iránt intézkedő jogszabály, márciusban a gyakorlati intézkedések, májusban az épületek átadása, átvétele. Kijelölték a Várpalotában és azon kívül elhelyezkedő, egyetemi célokat szolgáló helyiségeket. Az orvosi kar lényegében a Várpalota melletti, ún. Stöckl-épületben? helyezkedett el; itt tartották az elméleti előadások egy részét, a gyakorlatiakat pedig a városi kórházban. A múzeumok a Várpalotába kerültek, és a nagy egyetemi épületben tartották a bonctan, elméleti sebészet, patológia, élettan és gyógyszertan előadásait.
A füvészkertet a Krisztinavárosban alakították ki, ide szállították a nagyszombati botanikus kert csekély számú növényét. A kezdetleges állapotokon Budán sem sikerült túljutni a füvészkerttel kapcsolatban.
Az egyetem átköltözése simán és tervszerűen történt. 1777. november 3-án megkezdhették az első budai egyetemi tanévet, mely még természetesen nehézségekkel volt teli: előre nem látott tervezési hibák, a szükséges munkálatok lassú üteme, anyaghiány stb. Belső szervezésre, az elhelyezkedés részletproblémái megoldására ezután került sor.
