Az oktatás színvonala Budán
Az első rendelkezésünkre álló nyomtatott tanrend a Budai Királyi Tudományegyetemen az 1778/79-i,? mely szerint nyáron reggel fél 7-től fél 8-ig a növénytant adják elő. Utána klinikai gyakorlat 8–9-ig, majd 9–10-ig élettan vagy sebészeti klinikai gyakorlat. 10-től 11-ig anatómia és szülészet, de csak kedden és pénteken. A délutáni órákban 2–3-ig gyógyszertan, 3–4-ig elméleti kórtan és sebészet. 4–5-ig télen vegytan, ugyanebben az órában a tanév során orvos-sebészi előadások magyarul. Bár 1780-tól a hivatalos előadási nyelv a német (előzőleg latin volt), a sebészek számára engedélyezték a magyar nyelvű előadásokat, ahogyan Rácz Sámuel sugalmazására kérték a hallgatók.
A Budára költözés kezdetétől a Ratio Educationis tanrendszere volt érvényben, mely lényegében az orvosképzés addig kialakult rendjét változatlanul hagyta, tankönyveket sem írt elő, hanem szorgalmazta inkább nálunk is a bécsi egyetem, illetve orvosi kar számára előírt tankönyvek használatát. 1783-ban összeírták a budai egyetemen használt tankönyvek jegyzékét, így az orvosi karét is.? A kötelező és olvasásra ajánlott szerzők között találjuk a kortárs híres és elismert szerzőket: Linné, Boerhaave, van Swieten, Haller, Stoll, Murray, Winslow, Vogel, Leber, Heister, Crantz, Plenck; kiegészítve azzal a megjegyzéssel, hogy e szerzők művei mellett a tanárok használják saját jegyzeteiket, közöljék kutatásaik legfrissebb eredményeit hallgatóikkal.
Súlyt helyeztek arra is, hogy a tanárok alakítsanak ki saját tudományos könyvgyűjteményt az oktatás eredményességének fokozására. II. József 1783. február 7-én írja Piller tanár könyvbeszerzéssel kapcsolatos pénzkérésére:? ,,Minden egyes tanár köteles a tanításhoz szükséges könyveket saját költségén beszerezni; azokat a műveket pedig, amelyeknek nagyobb az ára, bocsássa rendelkezésükre az egyetem könyvtára”.
II.József élénken érdeklődött mindig az egyetem élete, sorsa iránt. Ezt bizonyítják nemcsak személyes látogatásai, hanem intézkedései egész sora: türelmi pátense (nem katolikus is doktorrá avatható), az orvosi gyakorlatűzés jogának kölcsönösségét elrendeli a monarchia minden egyetemének okleveleire nézve; állatgyógyászati intézet létesítését rendeli el és az orvosi karhoz csatolja; a természetrajzi tanszék átkerül a bölcsészkarról; első tanára az orvosi karon Piller Mátyás.?
Arra nincs mód, hogy a budai korszak második felére oly jellemző jozefinista szellem következtében kialakult döntő változásokat az egész egyetem szempontjából ecseteljük. Annak megállapítására szorítkozunk, hogy az új rend intézkedései az orvosi karon is éreztették hatásukat, és a budai években gyökerezik a már Pesten, 1786-ban végrehajtott nagy „Reformatio Studiorum Josephina”, melynek intézkedései következtében az új orvosi tanulmányi rend alaposabb orvosi-sebészi kiképzést tett lehetővé, rövidebb idő alatt.
A hallgatói létszám a budai évek alatt emelkedett; természetesen, a végzettek száma kevesebb, mint a hallgatóké. A budai időszakban 45-en szereztek orvosi diplomát.
Nem csökkent a felvidéki származású hallgatók számaránya, ugyanúgy a külföldi hallgatók száma sem a nagyszombati időszakhoz viszonyítva. Ennek okát elemezve, legtöbb szerző abban látja, hogy a szigorlatokon enyhén osztályoztak. A hallgatók lakhelye szerint, jöttek Erdélyből, a Felvidékről, Délvidékről, a Jászságból, öten voltak budai lakosok. Feltűnő, hogy a türelmi rendelet ellenére sem jöttek a protestánsok lakta területről. 1784-ben végez Budán az első Debrecenből jött orvosdoktor: Tattay József.
A budai évek alatti legmagasabb orvoskari hallgatói létszám 11 (1783/84) és a legkevesebb 1779-ben: 2; ezek is külföldiek. Az egyetem budai korszaka alatt végzett orvosdoktorok közül kiemelkedik Benkő Sámuel,? aki később Borsod vármegye főorvosa lett, az egészségügyi helyrajzírás, orvosmeteorológiai megfigyelések és rendszeres kórboncolás hazai megteremtője. Kiemelkedő orvosírói tevékenységet a többi Budán végzett orvosdoktor nem folytatott, csak disszertációikat jelentették meg. Orvosi tevékenységük megítélése most nem feladatunk, de nem érdektelen, ha a rendelkezésre álló adatok alapján? elemezzük disszertációikat. A 45 orvos értekezése körül 38 esetben sikerült megállapítanunk, milyen témakörből készítették dolgozataikat. Legtöbben belgyógyászatból doktoráltak (21-en); bőrgyógyászatból hatan, hárman botanikából, szintén hárman gyógyszertanból, hárman szülészetből, 1–1 hallgató anatómiából, kórbonctanból, de sebészetből egy hallgató sem választott témát (gyakorlat hiánya!). Kiemelkedik témaválasztásával, felkészültségével, végzett munkája aktualitásával Oesterreicher Manes József, aki elvégezte Winterl tanár módszerével a budai gyógyforrások elemzését.
A végzett hallgatók témáik kifejtése során többé-kevésbé alkalmazták a tudományos munka elemi módszereit. Bár sokat idézik az ókori klasszikus orvosszerzőket, korabeli irodalomra is támaszkodnak. Forrásaikat lapalji jegyzetben közlik, az értekezés végén pedig általában felsorolják az idézett szerzők nevét (műveik adatait nem). Feltűnő, hogy többször idéznek külföldi korabeli folyóirat-irodalomból. Feltehetőleg használták az Egyetemi Könyvtár folyóiratállományát. Az idézett szerzők között nemcsak a kötelező tankönyvek írói nevével találkozunk, hanem olvasottságuk ennél szélesebb bázisú. E pozitív megállapítások mellett nem hallgathatjuk el, hogy az átnézett disszertációk elméleti, spekulatív megfontolások eredményei és összefoglalásai a témával kapcsolatos rendelkezésre álló nyomtatott irodalomnak. Nem egyéni és gyakorlaton alapuló megfigyelések szolgáltatták az értekezések alapanyagát. Ez a jelenség érthető, ha figyelembe vesszük, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő kórházi beteganyag és a kémiai, anatómiai intézetek felszerelése sem volt korszerű.
A budai korszakban írt doktori értekezések pár kivételtől eltekintve, nagyon egyszerű nyomdai kivitelben, kis formátumban és kis terjedelemben készültek.
