Tudományos cikkei

A magyar orvosi kar budai és pesti három évtizedes fejlődéstörténetének megértéséhez szemügyre kell vennünk alapítása körülményeit és a Nagyszombatban töltött első évek jelentőségét.

Ismert tény, hogy az Alföld török megszállása meggátolta az egyetem központibb elhelyezését; Nagyszombatba telepítése 1635-ben eleve ideiglenes jellegű volt,? de ez az ideiglenesség kezdetben a gyakorlatban nem mutatkozott. A Bécshez és Pozsonyhoz közeli Nagyszombat ebben az időszakban nem volt annyira periférikus, mint amennyire a XVIII. század végére lett, amikor az ország megváltozott helyzete és kibontakozó fejlődése Budát és Pestet az ország szívévé tette. Ez a változás döntő fordulatot hozott az egyetem, illetve az orvosi kar történetében is.

A hazai orvosi kar felállításával és szervezésével Mária Terézia van Swietent? bízta meg, akinek nevéhez fűződött a bécsi egyetem orvosi karának gyökeres megreformálása és az ún. első bécsi orvosi iskola kialakítása. Van Swieten egyéniségét, munkásságának jelentőségét, művelődéstörténeti szerepét már többen méltatták,? vele kapcsolatban most azt a kérdést vennénk közelebbről szemügyre, milyen szempontok alapján döntött a nagyszombati orvosi karra kinevezendő tanárok személyét illetően. Feltételezhető, hogy kiválasztásuknál nem vezette és nem is vezethette a nemzeti hovatartozás szempontjának érvényesítése. Ha szem előtt tartott volna ilyen szempontot, akkor is támadtak volna nehézségei a kiválasztásban. Hiába éltek és működtek ugyanis kiváló magyar származású orvosok, ezek a magyar orvosi köz- és tudományos életnek magános alakjai voltak, akiket nem kötött össze egy orvosi iskola egységes tudományos és tanítási szelleme.

A van Swieten által kiválasztott tanárok,? akik munkásságukat folytatták a budai és pesti orvosi karon is (így nem közömbös számunkra, kinevezésük milyen alapon történt) – részben érthetően – a bécsi egyetem neveltjei, az első bécsi orvosi iskola tanítványai voltak. Nem vitatható, hogy kiváló szakmai ismeretekkel rendelkeztek, közülük többen élénk szakirodalmi tevékenységet folytattak, és mivel egységes és jól összeszoktatható csoportot alkottak, megvoltak az adottságaik egységes és jó didaktikai eredmények eléréséhez. Ezek a tanárok nem voltak magyar származásúak, de szinte anakronisztikus is velük kapcsolatban a nemzetiségi kérdés felvetése. A Monarchia valamelyik népéhez tartoztak, de nemzeti öntudatuk nem mérhető a nemzeti kibontakozás későbbi korszakának mércéjével. A Mária Terézia- és II. József-féle abszolutisztikus állam hivatalos szakértelmiségéhez tartoztak, alattvalók voltak és nem hazafiak. A Habsburg-hivatalnokok hűségével tettek eleget tudományuk és az állam követelményeinek. Bécsből szükség szerint helyezték őket Nagyszombatba, de kerülhettek volna bármelyik más egyetemi városba a Monarchia területén. Bár a felvilágosodás századában vagyunk, nem kereshetjük közöttük a felvilágosodás bajnokait. Ennek képviselői általában nem az államhivatalnokok közül kerültek ki.

Nem volt könnyű az öt tanár helyzete, amikor munkáját Nagyszombatban megkezdte, sőt folytatta. Hét évet töltöttek itt, s ezeket az éveket szegénység, szervezetlenség jellemezte. Magatartásuk nem volt belenyugvó a problémákkal szemben, hanem első perctől kezdve küzdöttek a tanításhoz és tanuláshoz szükséges elemi feltételek biztosításáért. Nem rajtuk múlt, hogy a nagyszombati időszak nem vált a hazai orvosképzés jelentős korszakává.

A Nagyszombatban támadt nehézségek, különösen az orvosi kar jogos igényei, eljutottak a megfelelő fórumokig, sőt döntő súllyal estek latba, amikor Mária Terézia a Ratio Educationis elfogadásával egyidejűleg döntött az Egyetem Budára helyezéséről.?

A Budára helyezés története

Az egyetem átköltöztetésével kapcsolatos kérdés tanulmányozására Mária Terézia háromtagú bizottságot nevezett ki Niczky Kristóf, Kempelen Farkas és Szabó András személyében, akik egyhangúlag javasolva az áthelyezést, 1766. december 22-én adták be felterjesztésüket a királynőnek.? A korabeli dokumentumok tanulmányozása megerősíti az eddigi feltételezést, hogy az áthelyezés javaslatánál döntő súllyal estek latba az orvosi kar igényei. Alábbiakban kiemeljük a latin és német nyelvű, általunk tanulmányozott idevágó levéltári anyag orvoskari problémáival foglalkozó részeit állításunk igazolására.?

Nagyszombatban a legnagyobb nehézséget az oktatás céljait szolgáló gyakorló kórház hiánya okozta. Schoretich Mihály, az orvosi gyakorlat tanára részletes beadványában kifejti, miért van szükség ilyen kórházra, és hogy lehet ilyet alapítani, illetve felépíteni:

„Az orvosi tanulmány valamennyi előadásának a fő célja: a betegek gyógyítása. Ennek sikeres haladása végett a gyakorlat tanára a betegek ágyához vezeti az elméleti alapelvekbe elégségesen bevezetett orvosjelölteket, mint ahogyan ez bevett szokás valamennyi jól szervezett egyetemen. Ott aztán megtanítják őket arra, hogy megvalósítsák azt, amit a tanszékekről hallottak. Még pedig mielőtt közgyakorlatra bocsátanak őket, ne hogy megessék, hogy az emberek életveszélye árán legyenek kénytelenek megtanulni a gyakorlatot. Ennél fogva bár világos, mennyire hasznos és szükséges a gyakorló kórház, még inkább kitűnik ez abból, hogy sokkal kevesebb a tanulók száma amiatt, hogy a kar híján van a gyakorló kórháznak, hiszen azok az ifjak, akik az orvostudománynak szentelik magukat, nagyon jól látják ennek szükségességét, miért is máshol keresik a tapasztalás alkalmát. Mivel pedig a versengés legnagyobb részben a hallgatók számától függ, szükségképpen következik, hogy nagyobb lesz a versengés ott, ahol van gyakorló kórház. Ennek hiánya akadályozza az újonnan avatott orvosok boldogulását és alkalmaztatását, hiszen mindenki inkább akarja rábízni életét olyan orvosra, aki jártas a gyakorlatban, mint a pusztán elméletileg képzettre.”

Továbbiakban kifejti Schoretich, milyen legyen a gyakorló kórház épülete, berendezése, az egyes helyiségek rendeltetése. A bemutatás és gyakorlat céljára elégnek tartja a nyolcas beteglétszámot, de ezek kiválogatásához nagyobb kórházi anyag szükséges:

„A számos beteg kiváló alkalmat ad a tanárnak, hogy megfigyeléseket tehessen, új tapasztálatokra tegyen szert. Ezeket aztán nyomtatásban megjelentetik, és így mi közben előmozdítják a gyógyítás tudományának gyarapodását a betegek javára, a tudós világban hírt és megbecsülést szereznek a karnak és az egyetemnek. A gyakorlat folytán a hallgató sokszor egyetlen ránézéssel több dolgot lát meg és több rejtett dolgot fedez fel a betegen, mintha a gyakorlatot tanulva, órákat kutatva kínlódik.”

Felsorolja továbbiakban a szükséges asztalos-, lakatos-, kárpitosmunkákat, mennyi ágyneműre, asztalneműre, ruházati cikkre, konyhai, fürdőszobai berendezésre van szükség; miért kell kert is a kórháznak stb. Évi költségvetést is ad, beleértve minden fogyóanyag-, gyógyszerkiadást.

Schoretichhez hasonlóan a többi tanár is feltárja problémáit a Királyi Bizottságnak, mi hiányzik a sebészet, szülészet, vegytan, botanika területén „e tudományok hasznos és gyümölcsöző gyakorlásához”. A bizottság, meggyőződve a kórház-probléma égető voltáról, megvizsgálta, miképpen lehetne Nagyszombatban kórházat építeni. Először arra gondoltak, hogy talán át lehetne alakítani erre a célra a szegényházat; a bővítéshez elég nagy telek áll rendelkezésre, de mivel alapítvány nincs a betegek ellátására, fenntartása sokba kerülne. Másik szempont:

„Továbbra is kétes maradna, vajon meglenne-e a betegeknek olyan választéka, amit megkövetelnek a betegágynál tartott kollégiumok? Ebben a városban nem sok idegen fordul meg, a szegényekről gondoskodnak, ezek nem könnyen engednék meg, hogy átszállítsák őket közkórházakba.”

A bizottságnak küldött jelentésben kitérnek a könyvtár állapotának jellemzésére is:

,,A könyvtár egyelőre inkább könyvei számával és díszes külsejével érdemel figyelmet, mint könyvei választékával. Legnagyobb részben ugyanis tele van bölcseleti, hittudományos, aszkétikai és más hasznavehetetlen könyvekkel. Leszámítva a péterváriakat, nincsenek benne semmiféle Tudományos Közlemények, semmilyen újság sem, sőt majdnem semmi sincs az orvostudományra (– kiemelés a szerzőktől), az egyetemes történelemre, természetrajzra és irodalomtörténetre vonatkozóan… ennél fogva hiányt szenved nemcsak a tanulóifjúság, hanem a tanárok dicséretes igyekezete is a könyveknek e szegénysége miatt.”

A kapott vélemények alapján állást foglal a bizottság az egyetem Budára költöztetése mellett és indoklásában felhozza, hogy az orvosi kar épülete könnyen eladható Nagyszombatban magánosnak vagy alkalmas közintézmény céljára is. Ha itt maradna az egyetem, elkerülhetetlen lenne egy új kórház építése és javadalommal való ellátása, viszont ilyen kiadással az ország belsejében is létre hívható hasonló intézmény. Megállapítják, hogy

„...a helyváltoztatással nem kell tartani semmiféle zavartól a tudomány terén, sőt az orvosi kar, amely Nagyszombatban tesped, csakhamar gyarapodni fog, ha olyan helyre kerül, ahol kórházak vannak, s így mihelyt odaérkezett, mindjárt a betegek ágyánál lesznek megtarthatók az előadások és ennek az oly hasznos tudománynak a növendékeit tudományuknak mintegy elővételezett gyakorlatával lehet majd felkészíteni a közjó szolgálatára,”

A valószínűleg Kempelen által fogalmazott és Niczky jegyzeteivel ellátott latin nyelvű irat azzal fejeződik be, hogy „…az orvostudomány valamennyi részének helyes és rendes gyakorlata számára lenne már két kórház, lenne hely a füvészkert számára; …ezért a Királyi Bizottság úgy véli, hogy Magyarországnak ez a fővárosa nagyon alkalmas a Királyi Egyetem létesítésére”.

Egy másik levéltári dokumentum, mely mintegy összefoglalja a nagyszombati egyetem Budára helyezésével kapcsolatos kérdéseket (Niczky szignójával), szintén megállapítja, hogy „az orvosi karnál nincsenek kórházak, így egy része ennek a tudományágnak nem tanítható megfelelően. Ebből a hiányosságból fakad aztán, hogy nem szívesen alkalmaznak városi vagy megyei orvosnak olyan doktort, akinek nem volt alkalma egyetemi tanulmányai során az előadott Praxis Medicát valóban gyakorolni. Ez a felszerelésben való hiányossága a karnak az ott elvégzett tanulmányi évek eredményességét annyira csökkenti, hogy kevés fiatal embernek támad kedve tanulmányait itt folytatni.

Ugyanez vonatkozik a sebészetre; az anatómiai oktatás is kárát látja a kórház hiányának; nincs hulla boncolásra; mióta az egyetem fennáll, egy hullát kaptak.”

A Budára helyezés mellett szól a jelentés szerint, hogy „az orvosi kar részére máris rendelkezésre áll egy jól felszerelt polgári kórház, ahol 50–60 különféle bajokban szenvedő beteget lehet egyszerre elhelyezni. A sebészet és szülészet gyakorlata itt folytatható, mivel sebesült, beteg és szülő nők feküsznek itt.

A kórház szolgáltatja a szükséges hullamennyiséget is. A lábadozó betegek is megtalálhatják nyugalmukat, mivel a kórház könnyen megközelíthető, jól felszerelt és az épületek is jó állapotban vannak.”

Egy újabban előkerült jegyzőkönyv tanúsága szerint,? mely egy vegyes bizottsági ülésen készült, az egyetem Budára költözésével kapcsolatban 1777. január 16-án, az orvosi kart teljes egészében az anatómiai és kémiai intézettel együtt a Várba akarták költöztetni, és elrendelték, hogy mérjék ki nemcsak a kémiai kísérletekhez szükséges kályha helyét, hanem minden más gyakorlat számára szükséges helyiséget is. Az iraton szerepel Mária Terézia saját kezű bejegyzése, mely szerint: „semmi anatómia, sem kémia, sem könyvnyomda a vár főépületében; a kémia a tűzveszély miatt”. Valószínűleg ez a vélemény került előtérbe, mikor nem az eredeti elgondolás szerint helyezték el az orvosi kar különböző részlegeit. A jegyzőkönyv szerint a bizottság a kórház problémáját a kar vezetői személyes intézkedési jogkörébe utalta. A botanikus kert céljára megfelelő telek keresését is elrendelték.

A bizottsági jegyzőkönyvekhez fűződő királyi döntések alapján 1777. február 17-én megszületett az egyetem átköltöztetése iránt intézkedő jogszabály, márciusban a gyakorlati intézkedések, májusban az épületek átadása, átvétele. Kijelölték a Várpalotában és azon kívül elhelyezkedő, egyetemi célokat szolgáló helyiségeket. Az orvosi kar lényegében a Várpalota melletti, ún. Stöckl-épületben? helyezkedett el; itt tartották az elméleti előadások egy részét, a gyakorlatiakat pedig a városi kórházban. A múzeumok a Várpalotába kerültek, és a nagy egyetemi épületben tartották a bonctan, elméleti sebészet, patológia, élettan és gyógyszertan előadásait.

A füvészkertet a Krisztinavárosban alakították ki, ide szállították a nagyszombati botanikus kert csekély számú növényét. A kezdetleges állapotokon Budán sem sikerült túljutni a füvészkerttel kapcsolatban.

Az egyetem átköltözése simán és tervszerűen történt. 1777. november 3-án megkezdhették az első budai egyetemi tanévet, mely még természetesen nehézségekkel volt teli: előre nem látott tervezési hibák, a szükséges munkálatok lassú üteme, anyaghiány stb. Belső szervezésre, az elhelyezkedés részletproblémái megoldására ezután került sor.

Az orvosi kar budai működése (1777–1784)

Az egyetem áthelyezésének egyik döntő szempontja az orvosi oktatásban oly fontos szerepet játszó kórházprobléma volt, és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az maradt Budán is. A medikusok gyakorlati képzése a budai városi kórház két szobájában történt, mely a régi Szent János kórház volt. A pestisjárványok idején keletkezett; 1713-ban kis földszintes, négy szobából álló ház volt, 12 szegény sorsú beteg részére berendezve. Alapítványok biztosították fennmaradását, de nem felelt meg a kórházi igényeknek.

Townson, Magyarországon járt angol utazó? lehangoló jellemzést ad a budai kórházi, egyetemi viszonyokról: „a kórház rossz; bár az jó, hogy az egyetemhez tartozik, de csak nagyon kevés beteget tud felvenni, 12–15-öt; az egyetem gazdag alapítvánnyal rendelkezik; jó a természetrajzi és fizikai gyűjtemény. A könyvtár szép, nagy teremben helyezkedik el, de kevés új tudományos könyvvel rendelkezik. Használata akadálytalan, mégis úgy találtam, kevesen látogatják. A botanikus kert jó, de nagyon kicsi a melegháza.”

1783-ban II. József meglátogatta az egyetemi kórházat és ittjártakor olyan felháborító állapotokat talált, hogy utasítást adott, ideiglenesen a Várpalotában helyezzék el a klinikát, egészségesebb helyen.? A budai kórház igazgatósága nem intézhette rendesen a kórház gazdasági ügyeit sem, mert egy királyi leirat szerint? meg kell követelni tőlük az elszámolást, melyet a számvevőség szigorúan vizsgáljon át és nyilvánítson utána véleményt, hogyan lehet a jövőben a hanyagságot elkerülni.

Rendelkezésre állnak az egyetem budai korszakából az épületek, berendezések és ingóságok állapotával foglalkozó jegyzőkönyvek.? Ezek tanulmányozása alapján megállapíthatjuk, hogy bár ekkorra a berendezkedés megtörtént, az egyetem ünnepélyes megnyitása lezajlott, az alapítólevél büszkeséggel szól a Budára költözésről, a palota átengedéséről, az építkezésekről, megállapítja, hogy „mindazt, amire őszinte szándékkal törekedtünk, a befejezettség állapotába juttassuk el”, de az orvosi kar viszonylatában erről nem lehetett szó. Anyagi vonatkozásban a legigényesebb kar lévén, állandóan folyt a harc – hasonlóan a nagyszombati időszakhoz – a nagyobb pénzügyi támogatásért, technikai eszközök, könyvek beszerzéséért, a kórházi viszonyok javításáért.

Az anatómiai intézet leltára (teljes csontváz nem volt; összesen 4 teljes koponyán tanultak; 4 anatómiai tárgyú könyv szerepel a leltárban; fel is említik, hogy „nincs több valamit érő anatómiai könyvünk, bár történnék e téren rövidesen kellő gondoskodás!”), melyet Rácz Sámuel? vett fel vagy a Winterl által beadott vegyi laboratóriumi leltár, mely külön sorolja fel a Nagyszombatból hozott és a Budán beszerzett dolgokat, szinte hihetetlen szegénységről árulkodnak. Winterl is szóvá teszi az előadásokhoz és a kémia műveléséhez szükséges könyvek hiányát. A jegyzőkönyv szerint: „nem kételkedünk benne, hogy lassanként gondoskodás történik e hiány kiküszöböléséről Trnka és Plenck urak könyvtárának megvételével és más könyvek folyamatos beszerzésével, amelyeknek szükségére a tanárok rámutattak.”

A sebészeti tárgyak leltárát nem is küldik fel, csak akkor, ha az ezer forintért rendelt eszközök megérkeznek. Ebből is arra következtethetünk, hogy nem volt érdemes leltárt csinálni a szegényes felszerelésről. További építkezést látnak szükségesnek, legsürgősebbnek a füvész- és gazdasági kertben.

Ebben a jegyzőkönyvben foglalkoznak a sebészeti előadóterem problémájával, ez is sokat elárul az oktatás körülményeiről:

„Mivel az elmúlt évben (1780) a sebészet tanára, Plenck József úr kérte a királyi tanácsot, hogy cseréljék ki a sebészeti előadóterem padjait, amelyek közel vannak a kályhához, tűzveszély miatt, és helyezzék el azokat másképpen, a július 22-i ülésen elhatároztuk, hogy az épületek felülvizsgálata alkalmával szemügyre vesszük a sebészeti előadótermet és jelenteni fogjuk, hogyan lehetne a padokat a helyzethez jobban alkalmaznunk. Az előadótermet megszemlélve azt tapasztaltuk, hogy a padok nagyon közel vannak a kályhához, nehezen tudták őket itt elhelyezni, a tanterem szűk. Úgy véltük, hogy átmenetileg a következőképp lehet kiküszöbölni ezeket a hiányosságokat: a falon nyitott közbülső bolthajtással összekötendő a sebészeti előadóterem és a szomszédos szoba, melyet ugyanaz az évfolyam használ és áthelyezendő a tanár asztala rácsozattal együtt a teremhez csatolandó térségbe. Ha ezt kis költséggel megteszik, az előadóterem megfelelőbbé válik és jobban elhelyezhetők a padok a kályhától.”

A rendelkezésre álló további dokumentumok mozgalmasnak mutatják szervezeti és dologi ügyek szempontjából az orvosi kar életét. A felmerült problémákat sorra továbbítják illetékes helyre, s II. József ismert egyetemlátogatásai eredményeként, bár ő többször hangsúlyozta, hogy nem ért az orvosi dolgokhoz, gyors és személyes uralkodói intézkedéseket foganatosít. Abból a királyi parancsból idézünk apró intézkedésektől a jelentősekig, melyet Ürményi udvari tanácsos a Budai Egyetem helyzetével kapcsolatos beszámolójának több pontjára nézve folytatásként adtak ki.?

„Az anatómia tanára használja előadásaihoz Leber Anatómiáját. – 60 forintért vehet anatómiai készítményeket. – A sebészet tanára vehet 500 forintért eszközöket. – A botanika és vegytan tanára felhasználhat 800 forintot. – Kitaibel Pált rendeljék mellé évi 400 forint fizetéssel. Buzdítani kell a fiziológia tanárát, Prandtot, hogy foglalja össze röviden Haller Elementa-it. Az orvosi kar a legteljesebb szigort alkalmazza a doktorrá avatások terén. – A füvészkert és az állatorvosi iskola ugyanazon a helyen legyen. – A hittudomány megszüntetett repetenseinek egyik ösztöndíját át kell vinni az orvosi karra és szét kell osztani két szegény sorsú orvosjelölt és ugyanennyi kiváló sebésztanuló között. – Mindenek előtt azokat kell majd tanári állásra alkalmazni, akik jártasak a külföldi, német, francia, olasz és angol nyelvekben, magukat a tanárokat pedig ösztönözni kell arra, hogy megtanulják azokat legalább annyira, hogy megértsék az elismert szerzőket. – Buzdítani kell azokat a tanárokat a Budai Egyetem orvosi és bölcsészeti karán, akik külföldi egyetemekre jártak, hogy ápolják tudományos kapcsolataikat, és kezdeményezzék egy tudományos társulat megalapítását. – Azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon minél hamarabb általánossá tegyék a német nyelv használatát, elhatározzuk, hogy mostantól fogva … csak olyanokat nevezzenek ki egyetemi tanári állásra, akik annyira bírják a német nyelvet, hogy ezen a nyelven legyenek képesek tanítani az ifjúságot.”

Az oktatás színvonala Budán

Az első rendelkezésünkre álló nyomtatott tanrend a Budai Királyi Tudományegyetemen az 1778/79-i,? mely szerint nyáron reggel fél 7-től fél 8-ig a növénytant adják elő. Utána klinikai gyakorlat 8–9-ig, majd 9–10-ig élettan vagy sebészeti klinikai gyakorlat. 10-től 11-ig anatómia és szülészet, de csak kedden és pénteken. A délutáni órákban 2–3-ig gyógyszertan, 3–4-ig elméleti kórtan és sebészet. 4–5-ig télen vegytan, ugyanebben az órában a tanév során orvos-sebészi előadások magyarul. Bár 1780-tól a hivatalos előadási nyelv a német (előzőleg latin volt), a sebészek számára engedélyezték a magyar nyelvű előadásokat, ahogyan Rácz Sámuel sugalmazására kérték a hallgatók.

A Budára költözés kezdetétől a Ratio Educationis tanrendszere volt érvényben, mely lényegében az orvosképzés addig kialakult rendjét változatlanul hagyta, tankönyveket sem írt elő, hanem szorgalmazta inkább nálunk is a bécsi egyetem, illetve orvosi kar számára előírt tankönyvek használatát. 1783-ban összeírták a budai egyetemen használt tankönyvek jegyzékét, így az orvosi karét is.? A kötelező és olvasásra ajánlott szerzők között találjuk a kortárs híres és elismert szerzőket: Linné, Boerhaave, van Swieten, Haller, Stoll, Murray, Winslow, Vogel, Leber, Heister, Crantz, Plenck; kiegészítve azzal a megjegyzéssel, hogy e szerzők művei mellett a tanárok használják saját jegyzeteiket, közöljék kutatásaik legfrissebb eredményeit hallgatóikkal.

Súlyt helyeztek arra is, hogy a tanárok alakítsanak ki saját tudományos könyvgyűjteményt az oktatás eredményességének fokozására. II. József 1783. február 7-én írja Piller tanár könyvbeszerzéssel kapcsolatos pénzkérésére:? ,,Minden egyes tanár köteles a tanításhoz szükséges könyveket saját költségén beszerezni; azokat a műveket pedig, amelyeknek nagyobb az ára, bocsássa rendelkezésükre az egyetem könyvtára”.

II.József élénken érdeklődött mindig az egyetem élete, sorsa iránt. Ezt bizonyítják nemcsak személyes látogatásai, hanem intézkedései egész sora: türelmi pátense (nem katolikus is doktorrá avatható), az orvosi gyakorlatűzés jogának kölcsönösségét elrendeli a monarchia minden egyetemének okleveleire nézve; állatgyógyászati intézet létesítését rendeli el és az orvosi karhoz csatolja; a természetrajzi tanszék átkerül a bölcsészkarról; első tanára az orvosi karon Piller Mátyás.?

Arra nincs mód, hogy a budai korszak második felére oly jellemző jozefinista szellem következtében kialakult döntő változásokat az egész egyetem szempontjából ecseteljük. Annak megállapítására szorítkozunk, hogy az új rend intézkedései az orvosi karon is éreztették hatásukat, és a budai években gyökerezik a már Pesten, 1786-ban végrehajtott nagy „Reformatio Studiorum Josephina”, melynek intézkedései következtében az új orvosi tanulmányi rend alaposabb orvosi-sebészi kiképzést tett lehetővé, rövidebb idő alatt.

A hallgatói létszám a budai évek alatt emelkedett; természetesen, a végzettek száma kevesebb, mint a hallgatóké. A budai időszakban 45-en szereztek orvosi diplomát.

Nem csökkent a felvidéki származású hallgatók számaránya, ugyanúgy a külföldi hallgatók száma sem a nagyszombati időszakhoz viszonyítva. Ennek okát elemezve, legtöbb szerző abban látja, hogy a szigorlatokon enyhén osztályoztak. A hallgatók lakhelye szerint, jöttek Erdélyből, a Felvidékről, Délvidékről, a Jászságból, öten voltak budai lakosok. Feltűnő, hogy a türelmi rendelet ellenére sem jöttek a protestánsok lakta területről. 1784-ben végez Budán az első Debrecenből jött orvosdoktor: Tattay József.

A budai évek alatti legmagasabb orvoskari hallgatói létszám 11 (1783/84) és a legkevesebb 1779-ben: 2; ezek is külföldiek. Az egyetem budai korszaka alatt végzett orvosdoktorok közül kiemelkedik Benkő Sámuel,? aki később Borsod vármegye főorvosa lett, az egészségügyi helyrajzírás, orvosmeteorológiai megfigyelések és rendszeres kórboncolás hazai megteremtője. Kiemelkedő orvosírói tevékenységet a többi Budán végzett orvosdoktor nem folytatott, csak disszertációikat jelentették meg. Orvosi tevékenységük megítélése most nem feladatunk, de nem érdektelen, ha a rendelkezésre álló adatok alapján? elemezzük disszertációikat. A 45 orvos értekezése körül 38 esetben sikerült megállapítanunk, milyen témakörből készítették dolgozataikat. Legtöbben belgyógyászatból doktoráltak (21-en); bőrgyógyászatból hatan, hárman botanikából, szintén hárman gyógyszertanból, hárman szülészetből, 1–1 hallgató anatómiából, kórbonctanból, de sebészetből egy hallgató sem választott témát (gyakorlat hiánya!). Kiemelkedik témaválasztásával, felkészültségével, végzett munkája aktualitásával Oesterreicher Manes József, aki elvégezte Winterl tanár módszerével a budai gyógyforrások elemzését.

A végzett hallgatók témáik kifejtése során többé-kevésbé alkalmazták a tudományos munka elemi módszereit. Bár sokat idézik az ókori klasszikus orvosszerzőket, korabeli irodalomra is támaszkodnak. Forrásaikat lapalji jegyzetben közlik, az értekezés végén pedig általában felsorolják az idézett szerzők nevét (műveik adatait nem). Feltűnő, hogy többször idéznek külföldi korabeli folyóirat-irodalomból. Feltehetőleg használták az Egyetemi Könyvtár folyóiratállományát. Az idézett szerzők között nemcsak a kötelező tankönyvek írói nevével találkozunk, hanem olvasottságuk ennél szélesebb bázisú. E pozitív megállapítások mellett nem hallgathatjuk el, hogy az átnézett disszertációk elméleti, spekulatív megfontolások eredményei és összefoglalásai a témával kapcsolatos rendelkezésre álló nyomtatott irodalomnak. Nem egyéni és gyakorlaton alapuló megfigyelések szolgáltatták az értekezések alapanyagát. Ez a jelenség érthető, ha figyelembe vesszük, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő kórházi beteganyag és a kémiai, anatómiai intézetek felszerelése sem volt korszerű.

A budai korszakban írt doktori értekezések pár kivételtől eltekintve, nagyon egyszerű nyomdai kivitelben, kis formátumban és kis terjedelemben készültek.

Az orvosdoktori kar budai éveinek értékelése

Azon túlmenően, hogy a Budára költözés ténye nem zökkentette ki az orvosi kart a már Nagyszombatban kialakult pályájáról, biztosította az orvosképzésben a kontinuitást, lassan emelkedő, de érzékelhetően magasabb színvonalon. A Ratio Educationis bevezetése, az 1780-ban kiadásra került és az egyetem alkotmányát biztosító Diploma inaugurale Mária Teréziának feltétlenül nagy érdeme. A budai éveknek különösen a második felére eső II. József-féle reformintézkedések és a közegészségügy szempontjából is alkotó császár saját szavai illenek: „Soha sem hagytam figyelmen kívül, bármit találtak is ki a beteg és sebesült emberek gyógyítására, könnyítésére és életben tartására; minden egyes ember értékes volt előttem.”?

Az ő személye, törődése és intézkedései nélkül az orvosi kar budai korszaka sivár szakaszát jelentette volna a magyar orvosképzésnek.

Az egyetem Pestre helyezése (1784)

Az egyetem Budára helyezése alapos megfontolás és körülményes előkészítő munka után és globálisan értékelve, nemcsak az orvosi kar szempontjából, szerencsésen ment végbe. Annál drámaibbnak tűnik a Pestre helyezés; az uralkodó kevéssel előtte tett intézkedései (kórház felállításának elrendelése a Várban stb.) ezt sejteni sem engedték. Itt az áttelepítés indoka sem az egyetem érdeke volt, hanem 1783-ban az országos kormányszékek áthelyezése Pozsonyból (Helytartótanács, udvari kamara, királyi kúria) az egyetem elhelyezését vonta maga után. Az áthelyezésnek kétségtelenül voltak előnyei: a hegy miatt Buda nehezebben volt megközelíthető, Pest fejlődése nagyot lendült, épült a Lipótváros, az egyetem is növelte a városfejlesztő kedvet, bár a város vezetősége sokszor kitért az egyetem méltányos kérései elől, de ugyanakkor féltették az ifjúság erkölcseit a nagyváros káros hatásaitól, s újra felmerült az egyetem Pestről való elhelyezésének gondolata. Ebben a kérdésben végső döntést csak 1802-ben hozta meg I. Ferenc, aki nem az egyetem továbbhelyezését látta indokoltnak, hanem az ifjúság erkölcseinek megjavítását és rendeletileg tiltotta el az egyetemi hallgatókat a színház- és tánctermek látogatásától.

A költözés az orvosi kar szempontjából nehéz helyzetet teremtett. Egyik hátránya volt, hogy a protomedikusi hivatal,? mely tk. az orvosi karon belül működött, Budán maradt. Nem költözhetett a kar végleges helyére. Az 1784/85. tanévet a célra nem alkalmas pálos kolostorban töltötték. Ez alatt folyt a kar otthonául kijelölt volt jezsuita ház (Újvilág és Hatvani u. sarkán; ma: Semmelweis és Kossuth L. u. sarok) átalakítása. A gyakorlati órákat a városi kórházban tartották 1780-ig, majd az Újvilág utcai épületben rendeztek be két kórtermet 16 beteg részére összezsúfolt helyen. Ez a volt jezsuita kolostor kétemeletes épület volt, itt helyezték el az egész orvosi fakultást, a dékáni hivatalt, az intézeteket, múzeumokat, a kémiai laboratóriumot, bonctermet, konyhát, előadótermeket. A legjobb helyet a természetrajzi gyűjtemény kapta, a kórtermek a II. emeleten szűk, szellőztethetetlen szobákban kerültek berendezésre, ahová a kémiai laboratórium szaga is behatolt. A földszinten állandó lárma zavarta az előadásokat. Az átfoltozott épület eleve nem volt alkalmas (kis szerzetesi cellák sora) az orvosi kar céljaira, és a további nagyobb arányú fejlesztés is már eleve ki volt itt zárva. A felszerelés sem volt kielégítő. Mind az elméleti, mind a gyakorlati szakok silányul voltak ellátva. 36 helyiség volt összesen az épületben, ezek közül is csak 18-nak volt két ablaka, a többi egyablakos volt. Tetem alig volt, amelyen a bonctant tanítani lehetett volna. Kevés volt a demonstrálandó beteg is.

A botanikus kertet a mai Szép utca környékén, a Ferenciek zárdájának kertjében helyezték el. Az állatgyógyintézet többször költözött; előbb Pesten a józsefvárosi Skopetz-majorban, majd a közelben levő Tavasz utcai Hülff-házban helyezik el; 1795-ben kerül a Rókus-kápolna melletti Krenedics-házba.

Az orvosi kar pesti működése 1806-ig

Az orvosi kar vezetői nem törődtek bele az adott helyzetbe; különösen éles harcot vívtak a klinikák jobb elhelyezéséért. Előbb a volt pálos kolostort kérték, de itt már akkorra papnevelő intézet létesült, majd a Rókus-kórházban igényeltek 20 ágyat, de a város vezetősége kérésüket elutasította.

1786-ban maga II. József volt az első látogatók egyike; felháborodott a látottakon és pénzkiutalások formájában intézkedéseket hozott a viszonyok megjavítására, de döntő változás az épület hiányosságai miatt nem következett be.

1791-ben sikerült a klinikai ágyak számát szaporítani, de Bécshez képest ezen a téren még mindig nagy a lemaradásunk.

Oktatás szempontjából a tárgyalt időszak termékenynek mondható. 1786-ban életbe lépett II. József új egyesített tanulmányi rendje az orvosok és sebészek számára, 4 éves tanulmányi idővel. Eltörlik a promotiós esküt, helyébe ünnepélyes fogadalom letétele kerül; eltörlik a disszertációkat és disputációkat, helyébe gyakorlati vizsgák letétele kerül. Változások következnek be a tanárok személyében és tárgyaik elosztásában. Plenck már előzőleg Bécsbe került; meghalt Schoretich, majd Piller; utóbb Trnka; új oktatók kerülnek a karra: Stáhly György,? Stipsics Ferdinánd,? Veza Gábor (protomedikus),? Tolnay Sándor,? Schönbauer József,? Szening János,? Schraud Ferenc,? Eckstein Ferenc,? Bene Ferenc? és Stáhly Ignác.?

II.József halála után I. Ferenc megszünteti a német nyelv használatát, helyébe a latin kerül; visszaállítják a disputációkat, a disszertációkészítést. Megkezdi működését az első országos szemorvos, Stáhly György. Önálló tanszék lesz a sebészeti.

Az egész tárgyalt pesti korszak tk. a tanulmányi reformok sürgetésével és különböző tervek, javaslatok, beadványok készítésével jellemezhető. Ugyanis az 1790-es országgyűlés a le nem tárgyalhatott ügyek szabályozására, kidolgozására országos bizottságokat nevezett ki, így oktatásügyit is, főleg egy új Ratio Educationis megalkotására. Az ún. regnicolaris bizottság elnöke Ürményi József lett, az előkészítő munka a tervezettnél tovább tartott, 43 ülésen foglalkoztak a különböző javaslatokkal. Kiemeljük Winterl, Rácz, Stáhly György, Stipsics, Tolnay, Veza Gábor beadványait. Eddig még nem közölt, ismeretlen, idevágó latin nyelvű dokumentum került birtokunkba,? melynek lényeges pontjait az alábbiakban közöljük:

„Az Egyetem Rektor Magnificusának.

Minthogy Kegyes Királyi Határozat … megparancsolta az Orvosi Karnak, hogy terjessze elő az Országos Bizottság által kidolgozott Orvosi Tanulmányi Tervhez fűzött megjegyzéseit: egyúttal azonban azt hiszi, hogy mivel az említett terv, amely rászorul az Orvosi Kar jogos megjegyzéseire, semmiképp sem egyeztethető össze a gyógyítás tudományát tanulmányozók valódi javával, az a kötelesség hárul reá, hogy ehelyett más, konkrétabb tervet készítsen és terjesszen elő legfelsőbb helyen, nem csupán megjegyzéseket az említett tervhez, hanem itt mellékelten más tervezetet nyújt be az Orvosi Kar, amely tartalmazza az orvosi kidolgozott tanulmányok tervezett rendjét, és kéri, hogy mielőbb továbbítsák a Magas Kir. Helytartótanácsnak.

A Kar rendkívüli üléséről, melyet Pesten tartottak 1803. január 7-én.

Dékán s.k.
A Magyar Kir. Tudományegyetem Orvosi Kara

Az Orvosi kar megjegyzései:

1. Általános megjegyzések 1-ször Az Orvosi Kar megjegyzései az Országos bizottság által kidolgozott orvostanulmányi tervvel kapcsolatban.

1. A preparátumok elkészítése nem a tanulók, hanem a tanárok feladata.
2. Helytelen a fiziológia tanítása mindjárt az első évben. Következzék az anatómia és kémia után.
3. A természetrajz tanára ne terjeszkedjék ki a természet mindhárom tartományára, hiszen a botanikát úgyis külön tanítják.
4. Nem helyes a kémiát mindjárt a gyógyszerészeti vegytannal kezdeni, hanem előbb ennek elemeit kell előadni. Alkímia oktatása felesleges.
5. Helytelen előbb a sebészeti kórtant tanítani és aztán az általános kórtant.
6. A második évben felesleges a botanika tanítása.
7. Helytelen elválasztani a sebészeti műtéttantól a műszerekről és kötésekről szóló tanítást.
8. A közegészségtant és a törvényszéki orvostant csak az utolsó évben lehet tanítani.
9. A kétéves tanfolyamon helytelen mindjárt az első félévben az orvosi tárgyak előadása.
10. A kétéves tanfolyam hallgatói számára helytelen kötelezővé tenni a közegészségügy tanulását.
11. Az állatgyógyászat tanítására bőven elegendő egy esztendő.

2. Az orvostudományi tantárgyak helyesebb elrendezésének terve

1. Alapelvek.

1. Az orvostudomány és sebészet együttes tanítása feltétlenül szükséges.
2. Akár ember-, akár állatorvosról van szó, tanulja meg valamennyi számára és a köz számára hasznos orvosi tantárgyat.
3. Bölcseleti tanulmányok bevezető végzése nélkül senki se kezdhessen orvostudományi tanulmányokat.
4. Tárgyalandó valamennyi orvosi és sebészeti tantárgy logikus rendben; az egyes tárgyak ismeretei legyenek egymással kapcsolatban.
5. A tantárgyakat osszák szét négy évre a doktori fokozat jelöltjei számára, két évre pedig a magisteri fokozat jelöltjei részére. Ezzel meglesz az egyenlőség a többi cs. kir. egyetemmel.
6. Nem kell elárasztani a hallgatókat tananyaggal. Ezért a tanfolyam minden egyes évében csak három rendes, kötelező tárgyat adjanak elő számukra.
7. A legfontosabb és a leggyakorlatibb tárgyakat teljesen le kell adni, s ezeket napjában kétszer kell tanítani, délelőtt és délután is.”

A tervezet ezután ismerteti az orvos-sebészeti tanulmányok rendjét, külön a négyéves tanfolyamét és külön a kétévesét. Külön terjedelmes fejezetben foglalkozik a megjegyzések kifejtésével, mit-mikor-miért kell tanítani, illetve tanulni.

1803-ban kezdték tárgyalni a magyar regnicolaris bizottság elaboratuma alapján az orvosi tanulmányok reformtervezetét az államtanácsban. A javaslatok alapján 6 éves tanfolyamrendet alakítottak ki (az általunk ismertetett kari tervezetet ilyen szempontból nem vették figyelembe), de mivel a jóváhagyás előtt a bécsi egyetemen már 5 éves tanulmányi rendet vezettek be, a conformetur-elv kísértése nyomán, nálunk is 5 éves lett az orvosképzés, s ez lett a 15 éves előkészítő hatalmas munkának a legkézzelfoghatóbb eredménye azon kívül, hogy az eddigi tárgyakhoz csatlakozott a szemészet, az állatgyógytan, a therapia specialis, a törvényszéki orvostan és orvosi rendészet. E két utóbbi tárgy alkotta tk. az államorvostant, amely nálunk 1793-ban kapott önálló tanszéket, megelőzve sok évvel Ausztria és a német örökös tartományok egyetemeit.

A pesti időszak tárgyalt 22 éve alatt összesen 255 orvosdoktor végzett. A hallgatók száma természetesen ennél jóval több volt. Az évi csaknem 12 fős átlag létszámnövekedést jelent a budai évekhez viszonyítva. Még mindig magas a külföldi hallgatók létszáma, 8% (enyhe szigorlatoztatás vádja még mindig éri a kart), aránytalan az egyes országrészekről jövő hallgatók számbeli megoszlása.

Kiváló hallgatók sora végez ezekben az években; Kitaibel Pál, Nyulas Ferenc, Földi János, Szening János, Kováts Mihály, Pataki Sámuel, Eckstein Ferenc, Lenhossék Mihály, Schuster János, Stáhly Ignác és sokan mások. Pár sikeres értekezéstől eltekintve a disszertációk még mindig nem önálló laboratóriumi vagy klinikai vizsgálaton alapuló munkák, hanem elméleti rekapitulációk és irodalmi kompilációk.

A pesti időszak mérlege

Pozitív jelentőségű, hogy az orvosképzés az újabb kényszerű költözés következtében sem vesztette el lendületét, kontinuitása megmaradt; az adott körülményekhez rugalmasan és nem belenyugvóan alkalmazkodva harcolt tovább a kar jobb elhelyezésért, felszerelésért, több betegágyért. Bár az oktatói gárdában több személyi változás bekövetkezett, ezek a változások nem támadták alapjaiban a kar szellemét. A hallgatói létszám szaporodott, több lett az évenként végző diplomások száma. A kar vezetői sok időt, energiát fektettek a jobb orvosképzés megvalósítását célzó tanulmányi reformok kialakításába, elfogadtatására. Számos tárggyal gyarapították a tantervet, bizonyos ponton (államorvostan) megelőzték Európa többi egyetemét. Számos olyan kiváló egyéniségű és adottságú orvos nyert oklevelet ezekben a pesti években, akik később sokat megvalósítottak elődjeik meghiúsult terveiből.

Nem fejezhetjük be értekezésünket anélkül, hogy az orvosi kar budai és pesti évei értékelésénél meg ne emlékeznénk az Egyetemi Könyvtár és Egyetemi Nyomda szerepéről az orvosképzésben.

Az 1777-i Ratio Educationis? külön paragrafusokban emlékezik meg az Egyetemi Könyvtár és az egyetemi könyvnyomda jelentőségéről az oktatásban: ,,A könyvtárak nélkülözhetetlenségéről már történt említés. Itt kell a leggazdagabbnak lennie, ahol a hallgatóknak nem felületes mázt kell kapniuk a tudományokból, hanem a legteljesebb kiképzésben kell részesülniük, amit a legjobb könyvek kitartó olvasása nélkül egyáltalán el nem érhetnek.” ,,A tanügy bővebb gyarapítására az egyetemhez könyvnyomda is csatoltatott. Ez a nyomda kizárólagos kiváltságot fog élvezni az összes könyvek nyomtatására, melyek … a tanintézetek számára meg vannak állapítva.”

Szemügyre véve az Egyetemi Könyvtár történetét, az egyidősnek mondható az egyetemével. Kezdetben jól kielégítette az oktatás szükségleteit. Vezetői az egyetem tanárai közül kerültek ki. Lényeges változás a könyvtár életében a jezsuita rend feloszlatása és az egyetem királyi egyetemmé válása után sem történt; bár funkciója kibővült, szerzeményezési politikája ugyanaz maradt: mind a régi, mind az újabb állomány háromnegyede teológiai jellegű volt.

Feltétlenül érdemesnek látszik azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy az orvosi kar felállítása előtt volt-e egyáltalán, és ha igen, milyen jellegű orvosi irodalom állt rendelkezésre. Szerencsére 1090-ből rendelkezik az Egyetemi Könyvtár katalógussal, melyből pontosan megállapítható az orvosi irodalom mennyisége és minősége.

Az orvosi könyvek száma meghaladja a 100 kötetet; „Medici” címszó alatt szerepelnek a katalógusban, és bár vannak besorolási hibák, felmérhető és jellemezhető az állomány. Röviden: inkább könyvészeti szempontból jelentős klasszikus orvosi művekből áll az orvosi irodalom, a korabeli szakmunkák száma elenyészően kevés. Ugyanígy jellemezhető egy 1774-ből származó katalógus alapján a későbbi állomány, az orvosi kar működésének ötödik évében.

Az egyetem Budára költöztetése előtt az állomány kétharmadát visszatartották, ennek ellenére szépen fejlődésnek indult a könyvtár, és 1783-ban már több mint 15 ezer kötet van a könyvtárban. Az egyetem rendelkezésére álló 48 helyiségből ötöt kapott a könyvtár: olvasóterem, olvasószoba a tanárok részére, írnoki helyiség és kétszobás igazgatói lakás. Lassan krónikussá válik a helyhiány, zsúfoltság. A kötetek rossz állapotban, a berendezés szegényes, a feldolgozó munka hiányos. 7–8 olvasó fordul meg naponta a könyvtárban; 1781-ben az összes olvasók száma 709 volt. A beszerzési keret évi 500 forint volt, de nem kapta a könyvtár folyamatosan. II. József intézkedései nyomán javult kissé a helyzet. Az orvosi művek száma 1790-ig 766 kötetre emelkedett; az állomány 5%-át jelentették. Az 1690-es katalógusban szereplő, inkább könyvészeti szempontból jelentős művek kicserélődtek, eltűntek, modernebb lett az állomány jellege.

Az egyetemi könyvtár vezetői – felismerve az orvosi kar nagyon szerénynek mondható könyvtári ellátottságát –, a rossz anyagi lehetőségek ellenére, törekedtek az egyetem orvoskari tanárai értékes könyvgyűjteményei megszerzésére, így került az állományba, jelentősen gazdagítva azt, Winterl, Plenck, Trnka és Veza orvosi jellegű könyvtára.

Az Egyetemi Nyomda szerves része már a nagyszombati egyetemnek is. Sok privilégiumot élvezett, a XVIII. század elejétől működése fellendült, az ország vezető nyomdájává vált. Itt nyomják a disszertációk jelentős részét, a tankönyveket, a hivatalos egyetemi nyomtatványokat, az egyetemi tanulmányokat elősegítő teológiai, bölcsészeti, orvostudományi viták anyagát. Az egyetem Budára költözésekor követte az egyetemet; elnevezése 1778-tól Királyi Egyetemi Nyomda. Anyagi szempontból a nyomda működése a következő két évtizedben nem mondható sikeresnek. Az egyedüli szabadalmak ellenére egy fillér jövedelme nincs. 1798-ban fellendül a nyomda működése: megkezdik a betűöntöde bővítését, átszervezését, Budára jön Bikfalvi Falka Sámuel; de az ezután következő korszak, mellyel nagy fejlődés indul meg a nyomda életében, már nem tárgya mostani vizsgálódásunknak.

Az egyetem budai és pesti évei (1806-ig) alatt sok munkát adott a nyomdának. Az innen kikerült nyomtatványok ebben az időszakban szerfölött egyszerűek külső kiállítás szempontjából, egyébként elfogadhatók. Az orvosi kar tanárai az első évtizedekben műveiket általában nem itt nyomtattatták, mivel vagy egyáltalán nem kaptak szerzői honoráriumot, vagy nagyon csekély összeget. Ugyanakkor Bécsben lényegesen magasabb szerzői tiszteletdíjat fizettek.

Külön elemzésre vár, hogy pontosan hány orvosi művet, disszertációt és milyen példányszámban jelentettek meg az orvosi kar felállításától kezdve a kar kétszáz éves történetén át az Egyetemi Nyomdában.

Pár szót kell még ejtenünk a tárgyalt időszakban a cenzúrakérdésről. Az orvosi könyvek cenzúráját az orvosi kar felállítása előtt is már Bécs látta el. Ebből a szempontból nem közömbös, hogy 1751-től van Swieten az újjászervezett cenzori hivatal vezetője. Bár Mária Terézia idejében volt preventív cenzúra (tiltott könyvek katalógusa) és represszív könyvvizsgálat, de voltak ún. félig tiltott könyvek, melyeket engedély mellett, kutatók, tudósok használhattak.

II.József 1781-es cenzúrarendeletének több pontját maga dolgozta ki: eredetileg teljesen mentesíteni akarta a cenzúra alól a jogi, orvosi és katonai irodalmat, bár erre aztán – valószínűleg környezete befolyására – nem került sor. Bécsre központosított cenzúraszervezetet épített ki, melyben minden feladatot világi személyek láttak el.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy ha figyelembe vesszük a hazai orvosképzés kezdeti szakaszában rendelkezésre álló orvosi jellegű egyetemi könyvtári szakirodalmat, annak örvendetes gyarapodását, a tanárok példamutató szeretetét a saját könyvtár létesítése, gyarapítása, sorsának alakulása iránt; azt az orvosi könyvek kiadása körüli szabadabb légkört, a külföldi eredetű szakkönyvek szabadabb revízióját és beengedését az országba, a Ratio Educationis és több királyi rendelet progresszív intézkedését az orvosi tankönyvek használata területén és a kitűnő lehetőségeket, amelyeket az Egyetemi Nyomda szolgáltatott, nem tartjuk indokoltnak az eddig kialakult pesszimista felfogást az orvosi kar könyvtári és nyomdai ellátottsága területén. Nem volt kirívó ellentét a könyvek, könyvtári, nyomdai ellátottság és az orvosi kar egyéb technikai, anyagi felszerelése tekintetében a tárgyalt időszakban.

A II. Ratio Educationis bevezetésével kezdődő időszak már egy újabb fejezetét jelenti a magyar orvosképzés történetének, ezért vizsgálódásunkat itt lezárjuk.