Az orvosi kar budai működése (1777–1784)
Az egyetem áthelyezésének egyik döntő szempontja az orvosi oktatásban oly fontos szerepet játszó kórházprobléma volt, és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az maradt Budán is. A medikusok gyakorlati képzése a budai városi kórház két szobájában történt, mely a régi Szent János kórház volt. A pestisjárványok idején keletkezett; 1713-ban kis földszintes, négy szobából álló ház volt, 12 szegény sorsú beteg részére berendezve. Alapítványok biztosították fennmaradását, de nem felelt meg a kórházi igényeknek.
Townson, Magyarországon járt angol utazó? lehangoló jellemzést ad a budai kórházi, egyetemi viszonyokról: „a kórház rossz; bár az jó, hogy az egyetemhez tartozik, de csak nagyon kevés beteget tud felvenni, 12–15-öt; az egyetem gazdag alapítvánnyal rendelkezik; jó a természetrajzi és fizikai gyűjtemény. A könyvtár szép, nagy teremben helyezkedik el, de kevés új tudományos könyvvel rendelkezik. Használata akadálytalan, mégis úgy találtam, kevesen látogatják. A botanikus kert jó, de nagyon kicsi a melegháza.”
1783-ban II. József meglátogatta az egyetemi kórházat és ittjártakor olyan felháborító állapotokat talált, hogy utasítást adott, ideiglenesen a Várpalotában helyezzék el a klinikát, egészségesebb helyen.? A budai kórház igazgatósága nem intézhette rendesen a kórház gazdasági ügyeit sem, mert egy királyi leirat szerint? meg kell követelni tőlük az elszámolást, melyet a számvevőség szigorúan vizsgáljon át és nyilvánítson utána véleményt, hogyan lehet a jövőben a hanyagságot elkerülni.
Rendelkezésre állnak az egyetem budai korszakából az épületek, berendezések és ingóságok állapotával foglalkozó jegyzőkönyvek.? Ezek tanulmányozása alapján megállapíthatjuk, hogy bár ekkorra a berendezkedés megtörtént, az egyetem ünnepélyes megnyitása lezajlott, az alapítólevél büszkeséggel szól a Budára költözésről, a palota átengedéséről, az építkezésekről, megállapítja, hogy „mindazt, amire őszinte szándékkal törekedtünk, a befejezettség állapotába juttassuk el”, de az orvosi kar viszonylatában erről nem lehetett szó. Anyagi vonatkozásban a legigényesebb kar lévén, állandóan folyt a harc – hasonlóan a nagyszombati időszakhoz – a nagyobb pénzügyi támogatásért, technikai eszközök, könyvek beszerzéséért, a kórházi viszonyok javításáért.
Az anatómiai intézet leltára (teljes csontváz nem volt; összesen 4 teljes koponyán tanultak; 4 anatómiai tárgyú könyv szerepel a leltárban; fel is említik, hogy „nincs több valamit érő anatómiai könyvünk, bár történnék e téren rövidesen kellő gondoskodás!”), melyet Rácz Sámuel? vett fel vagy a Winterl által beadott vegyi laboratóriumi leltár, mely külön sorolja fel a Nagyszombatból hozott és a Budán beszerzett dolgokat, szinte hihetetlen szegénységről árulkodnak. Winterl is szóvá teszi az előadásokhoz és a kémia műveléséhez szükséges könyvek hiányát. A jegyzőkönyv szerint: „nem kételkedünk benne, hogy lassanként gondoskodás történik e hiány kiküszöböléséről Trnka és Plenck urak könyvtárának megvételével és más könyvek folyamatos beszerzésével, amelyeknek szükségére a tanárok rámutattak.”
A sebészeti tárgyak leltárát nem is küldik fel, csak akkor, ha az ezer forintért rendelt eszközök megérkeznek. Ebből is arra következtethetünk, hogy nem volt érdemes leltárt csinálni a szegényes felszerelésről. További építkezést látnak szükségesnek, legsürgősebbnek a füvész- és gazdasági kertben.
Ebben a jegyzőkönyvben foglalkoznak a sebészeti előadóterem problémájával, ez is sokat elárul az oktatás körülményeiről:
„Mivel az elmúlt évben (1780) a sebészet tanára, Plenck József úr kérte a királyi tanácsot, hogy cseréljék ki a sebészeti előadóterem padjait, amelyek közel vannak a kályhához, tűzveszély miatt, és helyezzék el azokat másképpen, a július 22-i ülésen elhatároztuk, hogy az épületek felülvizsgálata alkalmával szemügyre vesszük a sebészeti előadótermet és jelenteni fogjuk, hogyan lehetne a padokat a helyzethez jobban alkalmaznunk. Az előadótermet megszemlélve azt tapasztaltuk, hogy a padok nagyon közel vannak a kályhához, nehezen tudták őket itt elhelyezni, a tanterem szűk. Úgy véltük, hogy átmenetileg a következőképp lehet kiküszöbölni ezeket a hiányosságokat: a falon nyitott közbülső bolthajtással összekötendő a sebészeti előadóterem és a szomszédos szoba, melyet ugyanaz az évfolyam használ és áthelyezendő a tanár asztala rácsozattal együtt a teremhez csatolandó térségbe. Ha ezt kis költséggel megteszik, az előadóterem megfelelőbbé válik és jobban elhelyezhetők a padok a kályhától.”
A rendelkezésre álló további dokumentumok mozgalmasnak mutatják szervezeti és dologi ügyek szempontjából az orvosi kar életét. A felmerült problémákat sorra továbbítják illetékes helyre, s II. József ismert egyetemlátogatásai eredményeként, bár ő többször hangsúlyozta, hogy nem ért az orvosi dolgokhoz, gyors és személyes uralkodói intézkedéseket foganatosít. Abból a királyi parancsból idézünk apró intézkedésektől a jelentősekig, melyet Ürményi udvari tanácsos a Budai Egyetem helyzetével kapcsolatos beszámolójának több pontjára nézve folytatásként adtak ki.?
„Az anatómia tanára használja előadásaihoz Leber Anatómiáját. – 60 forintért vehet anatómiai készítményeket. – A sebészet tanára vehet 500 forintért eszközöket. – A botanika és vegytan tanára felhasználhat 800 forintot. – Kitaibel Pált rendeljék mellé évi 400 forint fizetéssel. Buzdítani kell a fiziológia tanárát, Prandtot, hogy foglalja össze röviden Haller Elementa-it. Az orvosi kar a legteljesebb szigort alkalmazza a doktorrá avatások terén. – A füvészkert és az állatorvosi iskola ugyanazon a helyen legyen. – A hittudomány megszüntetett repetenseinek egyik ösztöndíját át kell vinni az orvosi karra és szét kell osztani két szegény sorsú orvosjelölt és ugyanennyi kiváló sebésztanuló között. – Mindenek előtt azokat kell majd tanári állásra alkalmazni, akik jártasak a külföldi, német, francia, olasz és angol nyelvekben, magukat a tanárokat pedig ösztönözni kell arra, hogy megtanulják azokat legalább annyira, hogy megértsék az elismert szerzőket. – Buzdítani kell azokat a tanárokat a Budai Egyetem orvosi és bölcsészeti karán, akik külföldi egyetemekre jártak, hogy ápolják tudományos kapcsolataikat, és kezdeményezzék egy tudományos társulat megalapítását. – Azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon minél hamarabb általánossá tegyék a német nyelv használatát, elhatározzuk, hogy mostantól fogva … csak olyanokat nevezzenek ki egyetemi tanári állásra, akik annyira bírják a német nyelvet, hogy ezen a nyelven legyenek képesek tanítani az ifjúságot.”
