A pesti időszak mérlege
Pozitív jelentőségű, hogy az orvosképzés az újabb kényszerű költözés következtében sem vesztette el lendületét, kontinuitása megmaradt; az adott körülményekhez rugalmasan és nem belenyugvóan alkalmazkodva harcolt tovább a kar jobb elhelyezésért, felszerelésért, több betegágyért. Bár az oktatói gárdában több személyi változás bekövetkezett, ezek a változások nem támadták alapjaiban a kar szellemét. A hallgatói létszám szaporodott, több lett az évenként végző diplomások száma. A kar vezetői sok időt, energiát fektettek a jobb orvosképzés megvalósítását célzó tanulmányi reformok kialakításába, elfogadtatására. Számos tárggyal gyarapították a tantervet, bizonyos ponton (államorvostan) megelőzték Európa többi egyetemét. Számos olyan kiváló egyéniségű és adottságú orvos nyert oklevelet ezekben a pesti években, akik később sokat megvalósítottak elődjeik meghiúsult terveiből.
Nem fejezhetjük be értekezésünket anélkül, hogy az orvosi kar budai és pesti évei értékelésénél meg ne emlékeznénk az Egyetemi Könyvtár és Egyetemi Nyomda szerepéről az orvosképzésben.
Az 1777-i Ratio Educationis? külön paragrafusokban emlékezik meg az Egyetemi Könyvtár és az egyetemi könyvnyomda jelentőségéről az oktatásban: ,,A könyvtárak nélkülözhetetlenségéről már történt említés. Itt kell a leggazdagabbnak lennie, ahol a hallgatóknak nem felületes mázt kell kapniuk a tudományokból, hanem a legteljesebb kiképzésben kell részesülniük, amit a legjobb könyvek kitartó olvasása nélkül egyáltalán el nem érhetnek.” ,,A tanügy bővebb gyarapítására az egyetemhez könyvnyomda is csatoltatott. Ez a nyomda kizárólagos kiváltságot fog élvezni az összes könyvek nyomtatására, melyek … a tanintézetek számára meg vannak állapítva.”
Szemügyre véve az Egyetemi Könyvtár történetét, az egyidősnek mondható az egyetemével. Kezdetben jól kielégítette az oktatás szükségleteit. Vezetői az egyetem tanárai közül kerültek ki. Lényeges változás a könyvtár életében a jezsuita rend feloszlatása és az egyetem királyi egyetemmé válása után sem történt; bár funkciója kibővült, szerzeményezési politikája ugyanaz maradt: mind a régi, mind az újabb állomány háromnegyede teológiai jellegű volt.
Feltétlenül érdemesnek látszik azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy az orvosi kar felállítása előtt volt-e egyáltalán, és ha igen, milyen jellegű orvosi irodalom állt rendelkezésre. Szerencsére 1090-ből rendelkezik az Egyetemi Könyvtár katalógussal, melyből pontosan megállapítható az orvosi irodalom mennyisége és minősége.
Az orvosi könyvek száma meghaladja a 100 kötetet; „Medici” címszó alatt szerepelnek a katalógusban, és bár vannak besorolási hibák, felmérhető és jellemezhető az állomány. Röviden: inkább könyvészeti szempontból jelentős klasszikus orvosi művekből áll az orvosi irodalom, a korabeli szakmunkák száma elenyészően kevés. Ugyanígy jellemezhető egy 1774-ből származó katalógus alapján a későbbi állomány, az orvosi kar működésének ötödik évében.
Az egyetem Budára költöztetése előtt az állomány kétharmadát visszatartották, ennek ellenére szépen fejlődésnek indult a könyvtár, és 1783-ban már több mint 15 ezer kötet van a könyvtárban. Az egyetem rendelkezésére álló 48 helyiségből ötöt kapott a könyvtár: olvasóterem, olvasószoba a tanárok részére, írnoki helyiség és kétszobás igazgatói lakás. Lassan krónikussá válik a helyhiány, zsúfoltság. A kötetek rossz állapotban, a berendezés szegényes, a feldolgozó munka hiányos. 7–8 olvasó fordul meg naponta a könyvtárban; 1781-ben az összes olvasók száma 709 volt. A beszerzési keret évi 500 forint volt, de nem kapta a könyvtár folyamatosan. II. József intézkedései nyomán javult kissé a helyzet. Az orvosi művek száma 1790-ig 766 kötetre emelkedett; az állomány 5%-át jelentették. Az 1690-es katalógusban szereplő, inkább könyvészeti szempontból jelentős művek kicserélődtek, eltűntek, modernebb lett az állomány jellege.
Az egyetemi könyvtár vezetői – felismerve az orvosi kar nagyon szerénynek mondható könyvtári ellátottságát –, a rossz anyagi lehetőségek ellenére, törekedtek az egyetem orvoskari tanárai értékes könyvgyűjteményei megszerzésére, így került az állományba, jelentősen gazdagítva azt, Winterl, Plenck, Trnka és Veza orvosi jellegű könyvtára.
Az Egyetemi Nyomda szerves része már a nagyszombati egyetemnek is. Sok privilégiumot élvezett, a XVIII. század elejétől működése fellendült, az ország vezető nyomdájává vált. Itt nyomják a disszertációk jelentős részét, a tankönyveket, a hivatalos egyetemi nyomtatványokat, az egyetemi tanulmányokat elősegítő teológiai, bölcsészeti, orvostudományi viták anyagát. Az egyetem Budára költözésekor követte az egyetemet; elnevezése 1778-tól Királyi Egyetemi Nyomda. Anyagi szempontból a nyomda működése a következő két évtizedben nem mondható sikeresnek. Az egyedüli szabadalmak ellenére egy fillér jövedelme nincs. 1798-ban fellendül a nyomda működése: megkezdik a betűöntöde bővítését, átszervezését, Budára jön Bikfalvi Falka Sámuel; de az ezután következő korszak, mellyel nagy fejlődés indul meg a nyomda életében, már nem tárgya mostani vizsgálódásunknak.
Az egyetem budai és pesti évei (1806-ig) alatt sok munkát adott a nyomdának. Az innen kikerült nyomtatványok ebben az időszakban szerfölött egyszerűek külső kiállítás szempontjából, egyébként elfogadhatók. Az orvosi kar tanárai az első évtizedekben műveiket általában nem itt nyomtattatták, mivel vagy egyáltalán nem kaptak szerzői honoráriumot, vagy nagyon csekély összeget. Ugyanakkor Bécsben lényegesen magasabb szerzői tiszteletdíjat fizettek.
Külön elemzésre vár, hogy pontosan hány orvosi művet, disszertációt és milyen példányszámban jelentettek meg az orvosi kar felállításától kezdve a kar kétszáz éves történetén át az Egyetemi Nyomdában.
Pár szót kell még ejtenünk a tárgyalt időszakban a cenzúrakérdésről. Az orvosi könyvek cenzúráját az orvosi kar felállítása előtt is már Bécs látta el. Ebből a szempontból nem közömbös, hogy 1751-től van Swieten az újjászervezett cenzori hivatal vezetője. Bár Mária Terézia idejében volt preventív cenzúra (tiltott könyvek katalógusa) és represszív könyvvizsgálat, de voltak ún. félig tiltott könyvek, melyeket engedély mellett, kutatók, tudósok használhattak.
II.József 1781-es cenzúrarendeletének több pontját maga dolgozta ki: eredetileg teljesen mentesíteni akarta a cenzúra alól a jogi, orvosi és katonai irodalmat, bár erre aztán – valószínűleg környezete befolyására – nem került sor. Bécsre központosított cenzúraszervezetet épített ki, melyben minden feladatot világi személyek láttak el.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy ha figyelembe vesszük a hazai orvosképzés kezdeti szakaszában rendelkezésre álló orvosi jellegű egyetemi könyvtári szakirodalmat, annak örvendetes gyarapodását, a tanárok példamutató szeretetét a saját könyvtár létesítése, gyarapítása, sorsának alakulása iránt; azt az orvosi könyvek kiadása körüli szabadabb légkört, a külföldi eredetű szakkönyvek szabadabb revízióját és beengedését az országba, a Ratio Educationis és több királyi rendelet progresszív intézkedését az orvosi tankönyvek használata területén és a kitűnő lehetőségeket, amelyeket az Egyetemi Nyomda szolgáltatott, nem tartjuk indokoltnak az eddig kialakult pesszimista felfogást az orvosi kar könyvtári és nyomdai ellátottsága területén. Nem volt kirívó ellentét a könyvek, könyvtári, nyomdai ellátottság és az orvosi kar egyéb technikai, anyagi felszerelése tekintetében a tárgyalt időszakban.
A II. Ratio Educationis bevezetésével kezdődő időszak már egy újabb fejezetét jelenti a magyar orvosképzés történetének, ezért vizsgálódásunkat itt lezárjuk.
