Egy évtizeddel a világosi fegyverletétel után megbukott a Bach-rendszer. A nemzeti követelésektől visszhangzott az ország, a magyar nyelv érvényesítése vált a harc egyik célpontjává. Ez megnyilvánult minden fórumon, felmerült az egyetemi oktatásban és a közigazgatásban egyaránt. Természetesen jelentkezett az orvosi karon is, ahol az önkényuralom éveiben – magyarul nem tudó – külföldi szakemberek kaptak katedrát, háttérbe szorítva több magyar tehetséget. Azonban volt közöttük olyan kiváló egyéniség, mint a gégetükrözés világhírű bevezetője, Jan Nepomuk Czermak, a fiziológia professzora, aki új alapokra helyezte hazánkban az élettan oktatását. Az idegen tanerő eltávolítása őt is érintette, ami vitathatatlanul a magyar orvostudományt sújtotta.?
Prágától Krakkóig
Jan Nepomuk Czermak 1828. június 28-án született Prágában.? Családja több nemzedéken át az orvosi pályán tevékenykedett: apja, nagyapja, szépapja és több nagybátyja orvos, sőt apja egyik fivére – Julius Czermak – Bécsben az élettan tanára volt. Később az ifjabb Czermak is követte a család hagyományát. Gyermekkora és iskolai évei Prágában telnek, abban a Prágában, ahol a cseh és a német ellenségeskedés osztja meg a várost. A csehek a bécsi udvartól várták a nemzeti jogok helyreállítását, így szívvel-lélekkel támogatták az összmonarchikus elveket. Maga a Czermak-család is udvarhű, a cseh nemzeti mozgalom támogatója.
Középiskoláinak befejezése után a prágai egyetem orvosi karára iratkozott be, majd innen Bécsbe, Breslauba és Würzburgba vezetett az útja. Bécsben és Boroszlóban (Breslauban) különösen lényeges tanulmányokat végzett: Bécsben nagybátyja irányítása mellett megismerkedett az élettan szépségeivel, majd Breslauban Purkyne kedvenc tanítványa lett. Orvosdoktori oklevelének megszerzése után Würzburgból Breslauba tért meg és hamarosan Purkyne első asszisztensévé lépett elő. Itt ismerkedett meg a modern mikroszkópos technikával, az élettan egészét átfogó Purkyne módszereivel. A kor furcsasága, hogy az udvarhű Czermak és a cseh nemzeti mozgalom egyik vezére mély barátságot kötött és ezért is követte 1851-ben Czermak mesterét Prágába. Valóban Purkyne irányításával szerezte meg magántanári képesítését az élettan és a mikroszkópos anatómia tárgyköréből.
Távolléte alatt szülővárosa is megváltozott. Még élesebb formában dúlt a csehek és a csehországi németek küzdelme, ami az ősi egyetem falai között is nyílt harccá vált. A csehek anyanyelvük jogaiért küzdöttek, míg a németek a német nyelv „internacionális” jellegéből kiindulva vitatták a tudományos életben a cseh nyelv létjogosultságát. A hazájától közel harminc évig távol élt Purkyne lett a nemzetiek vezére, míg Czermak idegennek érezte magát a viharos légkörben. Ezért is vállalja el 1855-ben a grazi egyetem meghívását az állattani és az összehasonlító anatómiai tanszék élére. Egy esztendő múlva már a krakkói egyetem tanára.
Azonban a lengyel egyetemen sem érzi magát otthon: a légkör Prágához hasonló, azzal a különbséggel, hogy itt a hazafias lengyel tanári kar a neoabszolutizmus ellen küzd, tiltakozik a német nyelv ellen.? A krakkói egyetem tanárai viszont megosztott hangulatban fogadták Czermakot: örömmel üdvözölték a kiváló képességű Purkyne-tanítványt, viszont bizalmatlanul figyelték az osztrák politikai exponens hírében állt Czermakot. Krakkó Czermak életében a sikerek és a kudarcok színtere lett. Székfoglaló beszédében (1856. július 4.) a nyálképzést irányító idegek működéséről szólt, egyben vázolta a modern élettani kutatást és problémáit.?
A lengyelek örömmel üdvözölték a korszerű tudományos elvek meghirdetését az ősi lengyel egyetem falai között, viszont elutasították a német nyelv kizárólagos jogairól mondott szavait. Később is ez a kettősség kísérte krakkói működését. A tanulóifjúság kezdetben távol maradt előadásairól, hogy távozása előtt lelkesebben hallgassa Czermakot, bár németül szólt hozzájuk.
Talán a krakkói egyetem legelhanyagoltabb intézetét vette át, amely mindössze egy rosszul felszerelt, sötét földszinti helyiségből állt. Közbenjárására még 1857-ben 1100 arany segélyt kapott és három világos emeleti szobát. Rövid idő alatt Bécsből vásárolt műszerekkel szerelte fel intézetét és megteremtette az oktatás és a kutatás ideális feltételeit. Munkatársaitól is magas szintű felkészültséget és teljes odaadást követelt. Annak ellenére, hogy új életet vitt a lengyel orvosképzésbe, mégsem vált népszerűvé. Az egyre súlyosbodó nyelvi vitában alulmaradt és bár elismerte az anyanyelv jogait a nemzeti kultúrában, a tudományos életben ellenezte. Megpróbálkozott lengyel nyelvű előadásokkal, de 1858-ban – kicsit csalódottan – elfogadta a pesti egyetem meghívását a megürült élettani intézet élére.? Később Gustaw Piotrowskival, kedvelt lengyel munkatársával váltott levelezéséből kitűnik, hogy nehéz szívvel vált meg krakkói intézetétől. E korszakból csupán Piotrowskival közösen írt tanulmánya – a szívgörcs élettani magyarázata – maradt fenn.?
A pesti évek
A fejlődő magyar fővárosban Czermak otthonosabban mozgott mint Krakkóban. Talán Pest jobban emlékeztette Prágára vagy divatosabb volt a német szó – ma már nem tudjuk biztosan. Igaz, a pesti tanári kar több neves tagját még medikus korából ismerte Bécsből. Elsősorban Semmelweis Ignáchoz fűzték baráti szálak, de ismerte Balassa Jánost és Markusovszky Lajost is, a kibontakozó pesti orvosi iskola vezetőit.
A pesti egyetemen is mindent elölről kellett kezdeni. Czermak tanszéki elődjének, Schordannak minden erőfeszítése ellenére sem sikerült a hallgatókkal megkedveltetni az élettant, sőt az intézet átszervezésével kapcsolatos erőfeszítései is kudarcba fulladtak. Pesten először intézetet kellett teremteni: ismét nagyobb összegű segélyt kért, majd új helyiségekben megteremti az élettani kutatás és oktatás műhelyét. Igen rövid idő alatt a magyar egyetem fiziológiai oktatását és kutatását európai színvonalra emelte.? Már 1858. november 3-án megnyitja új pesti intézetét és megtartja székfoglaló előadását az élettani kutatás fontosságáról.
Pesti működése valóban új fejezet a magyar egyetem élettani oktatásában. Elsősorban a légzés, a vizeletkiválasztás, az ideg-, az izomműködés és az emésztés folyamata, a vérkeringés és a vérnyomás kérdései foglalkoztatták. Vizsgálatai a mikroszkópos és a vegytani kutatáson alapultak. A vérkeringés és a vérnyomás műszeres vizsgálata felkeltette a pesti gyakorló orvosok figyelmét, és kérésükre egyetemi előadássorozatát megismételte – 1859 tavaszán – az Orvosegyesületben.?
Népszerűsége mégsem egyértelmű. Az egyetemi ifjúság Pesten is elhanyagolja német nyelvű előadásait, sőt az orvostanári karban is kisebbségbe szorult. A Helytartótanács viszont örömmel üdvözölte, hogy a „rebellis” magyarokkal szemben a német nyelv jogait védte, viszont a „bomba” az anatómiai tanszék átszervezésére kiírt pályázaton robbant. Az egyetem vezetősége Balassa Jánost és Czermakot bízta meg a tervezet elkészítésével, amit – rokonszenvük ellenére – külön-külön nyújtottak be. Balassa minden körülmények között ragaszkodott a magyar nyelv használatához és indokul azt hozta fel, hogy a hallgatók kétharmada magyar, aki négy-ötévi tanulás után sem tud tökéletesen németül. Ezzel szemben Czermak azzal érvelt, hogy legalább kénytelenek lesznek tökéletesen elsajátítani az orvostudomány nemzetközi nyelvét. Ezzel szemben hajlandó volt kompromisszumra: javasolta, hogy a tanszék élére kiszemelt tanár – saját költségén – olyan asszisztenst alkalmazzon, aki tud magyarul és alkalmanként tolmácsol az előadásokon, míg a tanárt kötelezzék a magyar nyelv elsajátítására. A vita lényegét az előadás nyelve képezte és nem – mint később többen állították – a kinevezendő tanár nyelvtudása. Ebben a vitában Czermak alulmaradt, mivel az orvostanári kar joggal nem tűrte a kompromisszumos megoldást.?
Balassa és Czermak nyelvi vitája még nem volt ok arra, hogy a kiváló cseh tudós távozzon a pesti egyetemről. Balassa majdnem minden Czermak előadáson jelen volt, nagyra értékelte felkészültségét, tanári képességét és azt, hogy nélküle nem lehetett volna kimozdítani a magyar élettan oktatását a holtpontról. Hasonló véleményt alkotott róla a pesti orvosi iskola többi kiválósága is, valamint a hatásuk alatt álló budapesti Kir. Orvosegyesület. Markusovszky, Hirschler és Semmelweis ajánlására az egyesület 1858. október 14-én kooptálta tagjai közé Czermakot,? aki nem sokkal később első egyesületi előadását éppen a gégetükrözésről tartotta, majd az elméleti ismertetés után bemutatta annak új fényreflektálásos alkalmazását.? Két héttel később a Teichmann-féle vérjegecesedést ismertette. Ez az eljárás éppen ebben az időben honosodott meg Európában.?
Czermak az egyesület majdnem minden tudományos előadásán megjelent, hozzászólásaiban az éppen tárgyalt problémát az élettan oldaláról világította meg. Újabb egyesületi előadását 1859. március 15-én tartotta, amikor is egy operált gyomorsipolyos kutyát mutatott be és az emésztés élettani vonatkozásait tárgyalta.? Ugyanebben a hónapban megismételte a pesti és a budai orvosok előtt a vérkeringésről és a vérnyomásról, annak méréséről tartott egyetemi előadását.?
A német nyelv használata körüli vita nem érintette közvetlenül az Orvosegyesületet, hiszen ott az alapszabály is kimondta a magyar és a német nyelv szabad előadási gyakorlatát. Itt, a kétnyelvű tudományos társaságban otthon érezte magát, sőt biztatást is kapott a magyar orvosi közélet nagyjaitól találmányának tökéletesítésére és népszerűsítésére.?
A Czermák-féle gégetükrözési eljárás
Czermak indirekt laryngoscopja a gégevizsgálás új korszakát vezette be, amely a gégetükrözés két alapvető kérdését – a tükrözést és a megfelelő megvilágítást – oldotta meg. Az orvostudományt már az ókortól kezdve izgatta az orr-, fül- és a gégeüreg in vivo tanulmányozása, amelynek akadálya Czermakig éppen a megvilágítás volt. Pompei feltárásánál találtak olyan orvosi lencséket, melyeket feltehetően a szájüreg megvilágítására használtak, de ilyen jellegű kísérletekre csak a XVIII. században találunk adatokat.
Levret francia szülész – csupán kíváncsiságból – fémlappal világított be először az orrba, majd a szájba, végül a fülbe.? További adat nincs a fémlap használatáról, nem ismerjük, hogy gondolt-e ennek gyógyászati jelentőségére. A XIX. század legelején – 1804-ben – Majna-Frankfurtban Bozzini gyertyafénnyel megvilágított fényvezetőt szerkesztett. Ez egy hajlatban végződő, belül fémlappal kettéválasztott fémcső, a hajlatban tükörrel. A járatba vezette a fényt és tükör segítségével a gégére vetítette, míg a másik járaton keresztül tanulmányozta a megvilágított részt. Az ormótlan szerkezet használata nehézkes volt, hiszen az elhelyezett tükör állandó változtatása jelentett különös gondot. A szerkezetet bemutatta a bécsi Josephinumban és az egyetem tanári karának, de mindkét helyen nehezen kezelhetőnek és orvosi vizsgálatokra alkalmatlan találmánynak minősítették. Bozzini fényvezetőjének orvostörténeti jelentőségét az adja, hogy indirekt, mesterséges fényforrást alkalmazott.
A Bozzini-féle kísérlet után hosszú ideig csak természetes fényforrás felhasználására törekedtek. A genfi Senn – feljegyzések szerint – egy nehézlégzésben szenvedő, hangtalan kislány gégéjét vizsgálta tükör segítségével, de hogyan, arra nézve semmi biztos adattal nem rendelkezünk.? Esetét leközölte az Académie des Sciences, majd a Journal des progrès című szaklapokban. Azonban közleményét a szerkesztőségek csak később közölték, emiatt Senn és Benjamin Guy Babington között prioritási vita támadt. Babington egy gégetükröt vezetett be a beteg garatjába, egy nagyobb tükörrel pedig napfényt vetített rá. Szerkezetét „Glottiscop”-nak nevezte el. Nehézségeit maga Babington ismertette a szerkezet bemutatóján. A beteg a napfénnyel szemben ül, bal kezében tartja a másik tükröt. A garatba vezetett tükröt meleg vízbe mártották a párásodás ellen. (Ma is a tükör melegítésével akadályozzuk meg a párásodást.) A nyelvet viszont lapoccal nyomta le. A legnagyobb hiba az volt, hogy a vizsgálat a beteg aktív segítségét kívánta.?
Később Babington meghatározta a tükör hajlásszögét. A XIX. század harmincas éveitől kezdve egyre többen kísérleteztek a gége tükörrel történő megvilágításával. Bennetti – a párizsi opera olasz orvosa – vizsgált tükrös szerkezettel betegeket. Szerkezetéről Trousseau és Belloc Selligue állították, hogy ezt nem Bennetti hanem egy gégesorvadásban „szenvedő” beteg – egy gépész – szerkesztette orvosa számára. Ez valóban egy lappal kettéválasztott fémcső volt, melynek egyik járatán a fényt bevezették, másikon a tükör segítségével a kapott képet tanulmányozták. Ez nagyon nehézkesnek bizonyult, ráadásul a betegek egy része bírta csak el a tükrözéssel járó fájdalmakat.? Ezzel egy időben Lyonban Baumés mutatott be pálcára erősített, csavarral állítható tükröt, aminek segítségével napfénynél tanulmányozta a gégefedőt. Ezek egyszerűsége, állíthatósága vált alapjává a Türck által szerkesztett gégetükröknek.
1840-ben Liston használt gégetükröt, bár ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Négy esztendővel később (1844-ben) Warden Edinburghban ólomüveg-hasábot használt, amelyet előbb melegített, majd a garatba helyezte és ennek segítségével vetítette az Argandi-féle lámpa fényét. Ezzel állítólag a kannaporcot is látta egy betegnél. A hangrést és a kannaporcot megvastagodottnak találta. Ő volt az első szerző, aki a gégetükrözés észlelését leírta.? Vele egy időben Londonban Avery hosszúkás tükrét egy középen átfúrt homorú tükörrel világította meg, de vizsgálatairól nem számolt be, működése csak halála után vált ismeretessé. Kísérlete lényeges vonatkozásokban közel állt az indirekt laryngoscophoz.?
Tíz esztendővel később, 1854-ben nem orvos, hanem Garcia spanyol énektanár a gégetükrözés új távlatait nyitotta meg. Kíváncsiságból a hangszalagok működését kívánta megtekinteni. Háttal a napfénynek, a fénysugarat egy tükör segítségével a garatba helyezett – melegített – tükörre vetítette. Az egész jelenetet egy nagyobb tükörben nézte és meglepően pontos leírást adott a hangszalagok működéséről.
Mesterséges fénnyel is kísérletezett eredménytelenül.? Megfigyeléseit tanulmányban közölte, bár meg kell jegyezni, hogy akkor kísérleteinek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Tanulmánya feledésbe merült volna, ha 1857-ben Türck nem olvasta volna Bécsben Garcia munkáját. Garcia nyomán először hullákon kezdte el megfigyeléseit természetes fénynél, de az őszi borús időben félbehagyta kísérleteit.
Ebben az időben szerkesztette meg különböző alakú és nagyságú tükreit, majd megfigyeléseiről 1858 tavaszán beszámolt a bécsi Orvosegyesületben. A véletlen folytán előadását meghallgatta Czermak és az előadás végén elkérte Türck tükreit, hogy maga is hasonló kísérleteket végezzen.? Tekintve, hogy kísérleteit természetes fénynél ritkán tudta végezni, így mesterséges fényforrás alkalmazásával próbálkozott. Olajlámpa (Argand-lámpa) fényét vetítette a lámpa mögött elhelyezett Reute-féle szemtükörre, amely 4–6°-ban hajlítható. Ez a szemtükör már ismert volt előtte élettani kutatásai során és ezt használta fel a fény vetítésére, miközben a garatba a Türck-féle tükröt helyezte. A lámpa mellé állított közönséges tükörben figyelte meg a kapott képet. Később a Türck-féle tükör helyett négyszögletű, csiszolt fémlapokat használt.?
Kísérleteit önmagán végezte és ebben nagy könnyebbséget jelentett, hogy garatja rendkívül tág volt. A mesterséges fényforrás felhasználását az tette lehetővé, hogy nagy elfoglaltsága miatt kísérleteit csak éjjel tudta végezni. Hamarosan megszerkesztette kísérleteinek modelljét is és ennek bemutatásával számolt be 1858 őszén a pesti Orvosegyesületben eljárásáról. Az előadás sikerét jellemzi, hogy több alkalommal meg kellett ismételni.? Először Balassa János figyelt fel Czermak eljárásának gyógyászati jelentőségére és már decemberben közösen végeztek egy gégegyulladásban szenvedő betegen gégemetszést.? Néhány nap múlva Czermak ablakos kanulön keresztül megállapította a stenosis okát. A siker és a pesti kollégák biztatására határozta el Czermak európai körútját, amin a gégetükrözést kívánta népszerűsíteni. Mielőtt elutazott volna, eljárásáról közleményt jelentetett meg a Wiener Medizinische Wochenschrift című bécsi folyóiratban,? majd ezzel egyidőben az Orvosi Hetilapban is.? A közleményben felhívta a figyelmet a gégetükrözés gyógyászati jelentőségére és a kínálkozó lehetőségekre.
A hír hallatára Türck 1859. április 9-én előadást tartott a bécsi Orvosegyesületben és a felfedezés egyedüli jogát magának követelte. Az érdeklődés és az európai bemutató hatására Türck egyre hevesebben támadta Czermakot és találmánya elorozásával vádolta.
Czermak és Türck prioritási vitája
A prioritási vita lényegéről és a kísérletek alakulásáról maga Czermak számolt be a „Der Kehlkopfspiegel” című könyvében:
„…1857/58 telén néhány, a gégetükörrel kapcsolatos fiziológiai kérdéssel foglalkozva rájöttem hogy az esetben, ha a vizsgálatoknál a szemtükröt mint reflektort használom, a mesterséges világítást is eredménnyel alkalmazhatom és ezzel a vizsgálatokat a napszaktól és az időjárástól függetleníteni tudom. Eddig ez az eljárás ismeretlen volt. Módszeremmel – ami most már általánosan és Türck úr által is használatos – határozottan meggyőződtem a gégetükörnek mint explorációs műszernek nagy teljesítőképességéről. Ezen meggyőződésemet Garcia utódainak általam ismert támadásai ellenére is nyilvánosan kihirdettem (lásd Wiener Medizinische Wochenschrift 1858. március 27.) és az orvosoknak a gégetükröt a legkiterjedtebb használatra ajánlottam. Így a fentiekhez Türck Úrnak semmi köze.
Megállapított tény, hogy nem én tőle, hanem ő kapta tőlem az impulsust, hogy végre 1858-ban – az előző évi megszakítás után – újból eredményesen foglalkozzon a gégetükör alkalmazásával. Később is így volt, Türck Úr mindig elkésett. Daczára annak, hogy első kísérleteimhez Türck Úr néhány hosszúnyelű üvegecskét kölcsönzött nekem a felhasználásra való utalás nélkül, nem jogosítja fel őt arra, hogy társszerzői igényekkel lépjen fel a gégetükör általam való sokoldalú gyakorlati alkalmazásának ajánlásával kapcsolatban. Hiszen még 1858 áprilisában is kijelentette, hogy nem fűz vérmes reményeket a gégetükör gyakorlati alkalmazásához. Már a gégetükör gyakorlati alkalmazásában való alapvető propaganda tevékenységem idején csak három hónap késéssel tudott eredményt felmutatni. Az sem fedi a valóságot, hogy Türck Úr által szerkesztett és első kísérleteimhez használt tükröcskéket lemásoltam. Csak saját utaimon jártam. A Türck Úr által kezdeményezett „elsőségi” vitában és máskor sem igényeltem magamnak jogot az elsőségre, mert az kétséget kizárva őt illeti. A valódi értelemben vett elsőséget csak annak az impulsusnak lehet tulajdonítani, amit Liston–Garcia-féle gégetükör és annak alkalmazási elve adott a gyakorlati kísérletekhez. Ezt az elsőséget viszont jogom van magamnak tulajdonítani anélkül, hogy mások e téren való közvetlen, vagy közvetett munkáját kisebbíteném. 1858–59 telén, eltekintve Garcia korszakalkotó kísérleteiről a laryngoscopia még név szerint sem volt ismeretes, 1859-ben a laryngoscopia elleni támadások csökkennek, azonban a cavum-laryngo-nasale kísérletre vonatkozó ajánlataimat értelmetlennek nyilvánították. Az 1860-ban megjelent értekezésemben a régebbi és az újabb cavum laryngo-nasale kikristályosodott kísérleteimet mint új vizsgálati módszert rinoscopiának neveztem el. Ekkor történt az első ide vonatkozó eredményes patológiai megfigyelés is.
Még 1858-ban hangsúlyoztam a gégetükörrel való vizsgálatok rendkívüli szerepét. Ennek az eljárásnak kifejlesztése eredményezte a gégepolip operatív eltávolítását a légutak véres megnyitása nélkül. Ez nagy elégtétel volt nekem ellenzőimmel szemben, akik a kezdeti sikertelenségek által elkedvetlenítve és a kísérletek horderejét nem ismerve, azokat abbahagyták .”?
Czermak leírásából kitűnik, hogy Türck előadása nyomán ismerte meg a gégetükrözésre vonatkozó kísérleteket, de nem a kiforrott eljárást. Czermak és Türck vizsgálatainak különbségét éppen a fényforrás felhasználás eltérése adja: Türck a napfénynél – saját szerkesztésű tükrökkel – halottakat vizsgált, míg Czermak mesterséges fénynél önmagán kísérletezett. Az in vivo kísérletezés sokkal nagyobb esélyt adott Czermaknak a gégetükrözés gyógyászati felismeréséhez, mint a másik, hiszen egyben a beteg szempontjából is tökéletesítette a tükröket. E problémához kapcsolódik a XIX. század közepének orvostudományi újdonsága, a szemtükör. A szemtükrözésnél a fény reflektálásán volt a hangsúly, amit homorú tükörrel biztosítottak. Ennek segítségét vette igénybe Czermak önkísérleteinél.?
A teljes igazsághoz tartozik, hogy Türck csak Czermak ismertetése után alkalmazta az új fényreflektálási módszert, bár elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a tükrök megszerkesztésében. Czermak viszont a következő évtizedben kiterjesztette a tükrözés adta lehetőségeket az orrüreg megvilágítására is. A vita ennek ellenére mind élesebb formát öltött, bár az első szakaszban Türck és Czermak korrekt formában válaszolt az érvekre és az ellenérvekre. A személyeskedés, a vádaskodás csak a módszert követők bekapcsolódása után vált élessé. A korabeli szaklapok – annak megfelelően, hogy kinek a pártján állottak – vádoltak vagy védtek. A kortársi hozzászólások közül Navratill Imre higgadtsága azonnal szembetűnik, hiszen a tények szigorú vizsgálata után alkotott véleményt a prioritásról. Tankönyvének előszavában a következőket írta:
„…Az elsőség a szó igazi értelmében Türcköt illeti, mert ő kezdé Garciát mint első követni, de a tovább fejtés, az érvényre hozás érdemében nincs része, mert a vizsgálatokat – mint már említettük – a tekintélyes oldalról jövő buzdítások daczára is félre téve, mint erről Brücke tanárnak Czermakhoz írt következő levele is tanuskodik … a tevés és érvényre hozás érdeme Czermaké, s ő kinek mint indítónak a gégetükrészet mai jelentőségét köszönheti.”?
A prioritási vitát a nyilvánosság előtt még a párizsi Akadémia sem tudta eldönteni és jutalomdíját megosztva adta mindkettőnek. Ez ismét magasra lobbantotta a vita lángját, de ebben a szakaszban Czermak már nem vett részt. Visszavonultan élt Prágában és a rinoscopia módszertanán dolgozott.
Ismét Prágában
Czermak – európai körútjáról visszatérve – Pesten újból az egyetem nyelvi vitájával foglalkozott. A Habsburg-birodalom átszervezését célzó februári pátens után az Orvosi Hetilap hasábjain (1860 júniusában) 141 orvos- és sebészhallgató levelét tették közzé, amelyben magyar nyelvű tankönyvek kiadása mellett az oktatás anyanyelvűvé való nyilvánítását követelték. A lap szerkesztősége támogatásáról biztosította a levélírókat és a következőket fűzte a levélhez:
„…A nemzet Európa művelt nemzetei között csak úgy foghat megfelelő feladatának s csak úgy róhatja le az emberiség iránti tartozását, ha a gondviselés adta adományok hű és erélyes kifejezése által saját nyelvén, saját módján, saját jelleme és egyénisége szerint járul a közös civilizáció nagyszerű eszméje megvalósításához…”?
Czermak és a többi nem magyar tanár távozását követelték és ő csak ekkor értette meg, hogy a magyar nyelv végleg bevonult az egyetemi oktatásba és a tudományos életbe, személye és az általa képviselt álláspont a magyaroknál csak gyűlöletet vált ki. Mégis meglepetésnek számított, amikor 1860. július 13-án lemondott állásáról és távozását igen rövid időben szabta meg.? A pesti orvosi iskola nagyjai szerették volna, ha Czermak megváltoztatja elhatározását és magántanárként maradt volna Pesten. Sokan úgy gondolták, hogy nem tud elszakadni Pesttől, erősebbek a baráti szálak és a maga teremtette intézetéhez fűződő ragaszkodása.
Az orvosi közvélemény egyik része ragaszkodott távozásához, még ha azzal nagytehetségű szakembert veszít is el az egyetem. Balassa, Markusovszky, Korányi és baráti köre védelmére kelt és a szakmai érdeket fontosabbnak tartották, mint a nyelvi kérdést. Véleményüket nyilvánosan is kifejtették, ami éles ellenállást váltott ki Poór Imre, Bugát Pál, Flór Ferenc és mások körében.? A generációs ellentétek, az egyetem belső és külső (gyakorlóorvosok) kara közötti ellenségeskedések csak motiválták a két tábor küzdelmét. Czermak személye csupán okot szolgáltatott a két tábor úgyis feszült kapcsolatában, ami a modern és a konzervatív felfogás ellentéte is volt.?
Czermak a személye körül kirobbant vitában nem vett részt, csak ragaszkodott távozásához. Elutazása előtt az Orvosegyesületnek adományozta értékes pesti szakkönyvtárát,? valamint a gégetükrözés modelljét, ami most a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tulajdona.?
Keserűen tért vissza szülővárosába, ahol újabb csalódások érték. A nemzeti érzésű cseh tanárok ellenségesen fogadták a „németbarát” Czermakot, míg a német kollégák is ellenezték kinevezését, mivel személyében a csehországi németekkel szemben fellépő udvar emberét látták. Először magánlaboratóriumot alapított és egész energiáját a rinoscopiának szentelte. Csak Purkyneval tartott kapcsolatot, akinek tanácsára elfogadta a jénai egyetem meghívását.? Négy évig élettant adott elő Jénában, majd 1869-ben átvette a lipcsei egyetem élettani intézetét. A két német egyetemen is átszervezte az élettan oktatását. Talán a megerőltetés is siettette korai halálát, hiszen 1873. szeptember 16-án meghalt.
Utolsó évtizedében Pesttel már alig tartott kapcsolatot. Még 1866 őszén személyesen megjelent az Orvosegyesület egyik ülésén,? de egyre ritkábban váltott levelet egykori kollégáival. Ennek tulajdonítható, hogy halála után egy hónappal az Orvosegyesület ülésén (1873. október 14-én) Balogh Kálmán, egykori tanítványa, jelentette be halálát és emlékezett meg az „elfelejtett” mesterről.?
Jan Nepomuk Czermak elévülhetetlen érdemeket szerzett a gégetükrözés addig ismert módszereinek összegezése és tökéletesítése területén. Megoldotta a mesterséges fény felhasználásának kérdését. Nemcsak tökéletes eszközt szerkesztett, hanem felismerte a laryngoscopia klinikai jelentőségét és gyógyászati alkalmazását.
