Czermak és Türck prioritási vitája
A prioritási vita lényegéről és a kísérletek alakulásáról maga Czermak számolt be a „Der Kehlkopfspiegel” című könyvében:
„…1857/58 telén néhány, a gégetükörrel kapcsolatos fiziológiai kérdéssel foglalkozva rájöttem hogy az esetben, ha a vizsgálatoknál a szemtükröt mint reflektort használom, a mesterséges világítást is eredménnyel alkalmazhatom és ezzel a vizsgálatokat a napszaktól és az időjárástól függetleníteni tudom. Eddig ez az eljárás ismeretlen volt. Módszeremmel – ami most már általánosan és Türck úr által is használatos – határozottan meggyőződtem a gégetükörnek mint explorációs műszernek nagy teljesítőképességéről. Ezen meggyőződésemet Garcia utódainak általam ismert támadásai ellenére is nyilvánosan kihirdettem (lásd Wiener Medizinische Wochenschrift 1858. március 27.) és az orvosoknak a gégetükröt a legkiterjedtebb használatra ajánlottam. Így a fentiekhez Türck Úrnak semmi köze.
Megállapított tény, hogy nem én tőle, hanem ő kapta tőlem az impulsust, hogy végre 1858-ban – az előző évi megszakítás után – újból eredményesen foglalkozzon a gégetükör alkalmazásával. Később is így volt, Türck Úr mindig elkésett. Daczára annak, hogy első kísérleteimhez Türck Úr néhány hosszúnyelű üvegecskét kölcsönzött nekem a felhasználásra való utalás nélkül, nem jogosítja fel őt arra, hogy társszerzői igényekkel lépjen fel a gégetükör általam való sokoldalú gyakorlati alkalmazásának ajánlásával kapcsolatban. Hiszen még 1858 áprilisában is kijelentette, hogy nem fűz vérmes reményeket a gégetükör gyakorlati alkalmazásához. Már a gégetükör gyakorlati alkalmazásában való alapvető propaganda tevékenységem idején csak három hónap késéssel tudott eredményt felmutatni. Az sem fedi a valóságot, hogy Türck Úr által szerkesztett és első kísérleteimhez használt tükröcskéket lemásoltam. Csak saját utaimon jártam. A Türck Úr által kezdeményezett „elsőségi” vitában és máskor sem igényeltem magamnak jogot az elsőségre, mert az kétséget kizárva őt illeti. A valódi értelemben vett elsőséget csak annak az impulsusnak lehet tulajdonítani, amit Liston–Garcia-féle gégetükör és annak alkalmazási elve adott a gyakorlati kísérletekhez. Ezt az elsőséget viszont jogom van magamnak tulajdonítani anélkül, hogy mások e téren való közvetlen, vagy közvetett munkáját kisebbíteném. 1858–59 telén, eltekintve Garcia korszakalkotó kísérleteiről a laryngoscopia még név szerint sem volt ismeretes, 1859-ben a laryngoscopia elleni támadások csökkennek, azonban a cavum-laryngo-nasale kísérletre vonatkozó ajánlataimat értelmetlennek nyilvánították. Az 1860-ban megjelent értekezésemben a régebbi és az újabb cavum laryngo-nasale kikristályosodott kísérleteimet mint új vizsgálati módszert rinoscopiának neveztem el. Ekkor történt az első ide vonatkozó eredményes patológiai megfigyelés is.
Még 1858-ban hangsúlyoztam a gégetükörrel való vizsgálatok rendkívüli szerepét. Ennek az eljárásnak kifejlesztése eredményezte a gégepolip operatív eltávolítását a légutak véres megnyitása nélkül. Ez nagy elégtétel volt nekem ellenzőimmel szemben, akik a kezdeti sikertelenségek által elkedvetlenítve és a kísérletek horderejét nem ismerve, azokat abbahagyták .”?
Czermak leírásából kitűnik, hogy Türck előadása nyomán ismerte meg a gégetükrözésre vonatkozó kísérleteket, de nem a kiforrott eljárást. Czermak és Türck vizsgálatainak különbségét éppen a fényforrás felhasználás eltérése adja: Türck a napfénynél – saját szerkesztésű tükrökkel – halottakat vizsgált, míg Czermak mesterséges fénynél önmagán kísérletezett. Az in vivo kísérletezés sokkal nagyobb esélyt adott Czermaknak a gégetükrözés gyógyászati felismeréséhez, mint a másik, hiszen egyben a beteg szempontjából is tökéletesítette a tükröket. E problémához kapcsolódik a XIX. század közepének orvostudományi újdonsága, a szemtükör. A szemtükrözésnél a fény reflektálásán volt a hangsúly, amit homorú tükörrel biztosítottak. Ennek segítségét vette igénybe Czermak önkísérleteinél.?
A teljes igazsághoz tartozik, hogy Türck csak Czermak ismertetése után alkalmazta az új fényreflektálási módszert, bár elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a tükrök megszerkesztésében. Czermak viszont a következő évtizedben kiterjesztette a tükrözés adta lehetőségeket az orrüreg megvilágítására is. A vita ennek ellenére mind élesebb formát öltött, bár az első szakaszban Türck és Czermak korrekt formában válaszolt az érvekre és az ellenérvekre. A személyeskedés, a vádaskodás csak a módszert követők bekapcsolódása után vált élessé. A korabeli szaklapok – annak megfelelően, hogy kinek a pártján állottak – vádoltak vagy védtek. A kortársi hozzászólások közül Navratill Imre higgadtsága azonnal szembetűnik, hiszen a tények szigorú vizsgálata után alkotott véleményt a prioritásról. Tankönyvének előszavában a következőket írta:
„…Az elsőség a szó igazi értelmében Türcköt illeti, mert ő kezdé Garciát mint első követni, de a tovább fejtés, az érvényre hozás érdemében nincs része, mert a vizsgálatokat – mint már említettük – a tekintélyes oldalról jövő buzdítások daczára is félre téve, mint erről Brücke tanárnak Czermakhoz írt következő levele is tanuskodik … a tevés és érvényre hozás érdeme Czermaké, s ő kinek mint indítónak a gégetükrészet mai jelentőségét köszönheti.”?
A prioritási vitát a nyilvánosság előtt még a párizsi Akadémia sem tudta eldönteni és jutalomdíját megosztva adta mindkettőnek. Ez ismét magasra lobbantotta a vita lángját, de ebben a szakaszban Czermak már nem vett részt. Visszavonultan élt Prágában és a rinoscopia módszertanán dolgozott.
