A Czermák-féle gégetükrözési eljárás
Czermak indirekt laryngoscopja a gégevizsgálás új korszakát vezette be, amely a gégetükrözés két alapvető kérdését – a tükrözést és a megfelelő megvilágítást – oldotta meg. Az orvostudományt már az ókortól kezdve izgatta az orr-, fül- és a gégeüreg in vivo tanulmányozása, amelynek akadálya Czermakig éppen a megvilágítás volt. Pompei feltárásánál találtak olyan orvosi lencséket, melyeket feltehetően a szájüreg megvilágítására használtak, de ilyen jellegű kísérletekre csak a XVIII. században találunk adatokat.
Levret francia szülész – csupán kíváncsiságból – fémlappal világított be először az orrba, majd a szájba, végül a fülbe.? További adat nincs a fémlap használatáról, nem ismerjük, hogy gondolt-e ennek gyógyászati jelentőségére. A XIX. század legelején – 1804-ben – Majna-Frankfurtban Bozzini gyertyafénnyel megvilágított fényvezetőt szerkesztett. Ez egy hajlatban végződő, belül fémlappal kettéválasztott fémcső, a hajlatban tükörrel. A járatba vezette a fényt és tükör segítségével a gégére vetítette, míg a másik járaton keresztül tanulmányozta a megvilágított részt. Az ormótlan szerkezet használata nehézkes volt, hiszen az elhelyezett tükör állandó változtatása jelentett különös gondot. A szerkezetet bemutatta a bécsi Josephinumban és az egyetem tanári karának, de mindkét helyen nehezen kezelhetőnek és orvosi vizsgálatokra alkalmatlan találmánynak minősítették. Bozzini fényvezetőjének orvostörténeti jelentőségét az adja, hogy indirekt, mesterséges fényforrást alkalmazott.
A Bozzini-féle kísérlet után hosszú ideig csak természetes fényforrás felhasználására törekedtek. A genfi Senn – feljegyzések szerint – egy nehézlégzésben szenvedő, hangtalan kislány gégéjét vizsgálta tükör segítségével, de hogyan, arra nézve semmi biztos adattal nem rendelkezünk.? Esetét leközölte az Académie des Sciences, majd a Journal des progrès című szaklapokban. Azonban közleményét a szerkesztőségek csak később közölték, emiatt Senn és Benjamin Guy Babington között prioritási vita támadt. Babington egy gégetükröt vezetett be a beteg garatjába, egy nagyobb tükörrel pedig napfényt vetített rá. Szerkezetét „Glottiscop”-nak nevezte el. Nehézségeit maga Babington ismertette a szerkezet bemutatóján. A beteg a napfénnyel szemben ül, bal kezében tartja a másik tükröt. A garatba vezetett tükröt meleg vízbe mártották a párásodás ellen. (Ma is a tükör melegítésével akadályozzuk meg a párásodást.) A nyelvet viszont lapoccal nyomta le. A legnagyobb hiba az volt, hogy a vizsgálat a beteg aktív segítségét kívánta.?
Később Babington meghatározta a tükör hajlásszögét. A XIX. század harmincas éveitől kezdve egyre többen kísérleteztek a gége tükörrel történő megvilágításával. Bennetti – a párizsi opera olasz orvosa – vizsgált tükrös szerkezettel betegeket. Szerkezetéről Trousseau és Belloc Selligue állították, hogy ezt nem Bennetti hanem egy gégesorvadásban „szenvedő” beteg – egy gépész – szerkesztette orvosa számára. Ez valóban egy lappal kettéválasztott fémcső volt, melynek egyik járatán a fényt bevezették, másikon a tükör segítségével a kapott képet tanulmányozták. Ez nagyon nehézkesnek bizonyult, ráadásul a betegek egy része bírta csak el a tükrözéssel járó fájdalmakat.? Ezzel egy időben Lyonban Baumés mutatott be pálcára erősített, csavarral állítható tükröt, aminek segítségével napfénynél tanulmányozta a gégefedőt. Ezek egyszerűsége, állíthatósága vált alapjává a Türck által szerkesztett gégetükröknek.
1840-ben Liston használt gégetükröt, bár ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Négy esztendővel később (1844-ben) Warden Edinburghban ólomüveg-hasábot használt, amelyet előbb melegített, majd a garatba helyezte és ennek segítségével vetítette az Argandi-féle lámpa fényét. Ezzel állítólag a kannaporcot is látta egy betegnél. A hangrést és a kannaporcot megvastagodottnak találta. Ő volt az első szerző, aki a gégetükrözés észlelését leírta.? Vele egy időben Londonban Avery hosszúkás tükrét egy középen átfúrt homorú tükörrel világította meg, de vizsgálatairól nem számolt be, működése csak halála után vált ismeretessé. Kísérlete lényeges vonatkozásokban közel állt az indirekt laryngoscophoz.?
Tíz esztendővel később, 1854-ben nem orvos, hanem Garcia spanyol énektanár a gégetükrözés új távlatait nyitotta meg. Kíváncsiságból a hangszalagok működését kívánta megtekinteni. Háttal a napfénynek, a fénysugarat egy tükör segítségével a garatba helyezett – melegített – tükörre vetítette. Az egész jelenetet egy nagyobb tükörben nézte és meglepően pontos leírást adott a hangszalagok működéséről.
Mesterséges fénnyel is kísérletezett eredménytelenül.? Megfigyeléseit tanulmányban közölte, bár meg kell jegyezni, hogy akkor kísérleteinek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Tanulmánya feledésbe merült volna, ha 1857-ben Türck nem olvasta volna Bécsben Garcia munkáját. Garcia nyomán először hullákon kezdte el megfigyeléseit természetes fénynél, de az őszi borús időben félbehagyta kísérleteit.
Ebben az időben szerkesztette meg különböző alakú és nagyságú tükreit, majd megfigyeléseiről 1858 tavaszán beszámolt a bécsi Orvosegyesületben. A véletlen folytán előadását meghallgatta Czermak és az előadás végén elkérte Türck tükreit, hogy maga is hasonló kísérleteket végezzen.? Tekintve, hogy kísérleteit természetes fénynél ritkán tudta végezni, így mesterséges fényforrás alkalmazásával próbálkozott. Olajlámpa (Argand-lámpa) fényét vetítette a lámpa mögött elhelyezett Reute-féle szemtükörre, amely 4–6°-ban hajlítható. Ez a szemtükör már ismert volt előtte élettani kutatásai során és ezt használta fel a fény vetítésére, miközben a garatba a Türck-féle tükröt helyezte. A lámpa mellé állított közönséges tükörben figyelte meg a kapott képet. Később a Türck-féle tükör helyett négyszögletű, csiszolt fémlapokat használt.?
Kísérleteit önmagán végezte és ebben nagy könnyebbséget jelentett, hogy garatja rendkívül tág volt. A mesterséges fényforrás felhasználását az tette lehetővé, hogy nagy elfoglaltsága miatt kísérleteit csak éjjel tudta végezni. Hamarosan megszerkesztette kísérleteinek modelljét is és ennek bemutatásával számolt be 1858 őszén a pesti Orvosegyesületben eljárásáról. Az előadás sikerét jellemzi, hogy több alkalommal meg kellett ismételni.? Először Balassa János figyelt fel Czermak eljárásának gyógyászati jelentőségére és már decemberben közösen végeztek egy gégegyulladásban szenvedő betegen gégemetszést.? Néhány nap múlva Czermak ablakos kanulön keresztül megállapította a stenosis okát. A siker és a pesti kollégák biztatására határozta el Czermak európai körútját, amin a gégetükrözést kívánta népszerűsíteni. Mielőtt elutazott volna, eljárásáról közleményt jelentetett meg a Wiener Medizinische Wochenschrift című bécsi folyóiratban,? majd ezzel egyidőben az Orvosi Hetilapban is.? A közleményben felhívta a figyelmet a gégetükrözés gyógyászati jelentőségére és a kínálkozó lehetőségekre.
A hír hallatára Türck 1859. április 9-én előadást tartott a bécsi Orvosegyesületben és a felfedezés egyedüli jogát magának követelte. Az érdeklődés és az európai bemutató hatására Türck egyre hevesebben támadta Czermakot és találmánya elorozásával vádolta.
