Emléktöredékek

Fontos, hogy elhangozzanak azok a felszólalások, folytatta, amelyek nem magas intellektuális élményekből fakadó megállapítások, hanem a mindennapi élet egyszerű tényei, eseményei. Fiatalok és öregek, iskolázottak és egyszerű emberek csak együtt szolgálhatjuk a nemzeti megújhodást…

A kormányprogram vitájára válaszolva Antall addigi legjobb beszédét mondja, amivel a parlamentarizmusban járatlan képviselők fejében sok mindent helyre tesz. S végtére mindannyian járatlanok vagyunk, ideértve azokat is, akik az állampárti parlamentben szereztek gyakorlatot. Beszédét számos aforizmával színesíti.

Először is magát a vitát minősítette, mégpedig a legnagyobb elismeréssel. Történelmi élmény mindannyiunk számára, mondta, hogy megélhettük azt a napot, amikor egy kormányprogramot nem fejbólintással, hanem éles kritikával, vitriolos megjegyzésekkel fogadtak, olyan megfogalmazásokkal, amelyek sokakban akár visszatetszést is keltettek, sőt egyesekből felháborodást váltottak ki. Én magam nem tartozom ezek közé, tette hozzá. Ekkor jött az első aforizma: „A politikában az, hogy gazember, azt jelenti, hogy nem egyezik a véleményünk” – mondják a franciák. Egyébként ez a vita még békés is volt, jegyezte meg, hiszen egy olyan parlamentben ülünk most – nem ijesztgetni akarom nagyra becsült elnökünket –, ahol már lőttek is az elnöki pulpitusra.

Orbán Viktor felszólalását atyai megértéssel tette helyre úgy, hogy nem lehetett rajta megsértődni. Ezzel egyúttal az Orbán-beszéd hangnemén felháborodó koalíciós képviselőket is figyelmeztette: az ellenzék éles, olykor igazságtalan kritikáját illik nagyvonalúan s célszerű derűsen fogadni.

Számomra keserűséget okozott volna, mondta Antall mindjárt a beszéde elején, s meg is kerestem volna Orbán Viktor képviselőtársamat, ha nem ilyen felszólalással fogadja a programot, aggódtam volna egészségi állapota miatt. Winston Churchill mondta, hogy „nincs komikusabb, mint egy ifjú konzervatív vagy egy öreg radikális”.

De voltak komoly és súlyos szavai is. Ennek a parlamentnek egyik sajátossága, mondta, hogy vannak fiatalok, akik részt vettek az elmúlt évek politikai küzdelmeiben és öregek, akik nem itt öregedtek meg a parlamentben, és legyenek türelmesek a fiatalok, amikor el akarják mondani régi fájdalmaikat. Fontos, hogy elhangozzanak azok a felszólalások, folytatta, amelyek nem magas intellektuális élményekből fakadó megállapítások, hanem a mindennapi élet egyszerű tényei, eseményei. Fiatalok és öregek, iskolázottak és egyszerű emberek csak együtt szolgálhatjuk a nemzeti megújhodást…