Emléktöredékek

Nekünk a német gazdasági kapcsolataink további erősítésére kell törekednünk – hangsúlyozza a miniszterelnök. – Ugyanakkor a lehetőségekhez képest – teszi hozzá – a Szovjetunióban megszerzett piaci pozícióinkat is őriznünk kell. Látni kell azonban a realitásokat, folytatja. A szovjet gazdaság évek óta hanyatlik. Exportunkat ugyan fogadják, de egyre nehezebben tudnak fizetni érte. E folyamatot rövid távon erősíti a Szovjetunió esetleges felbomlása, ami ma már politikai realitás. Az orosz parlament a minap mondta ki a függetlenségét, emlékeztet a miniszterelnök, s az ukránok is nagyon mozgolódnak. Külpolitikai szempontból mindez nekünk előnyös, de gazdaságilag már kevésbé. – Tehát fontosak a szovjet piacok – szögezi le újra –, és nem politikai szimpátia kérdése, hogy – a gazdasági racionalitás határain belül – őriznünk kell őket, de a jövő a németeké. Minél több szálon kapcsolódunk a német gazdasághoz, annál nagyobb az esélyünk, hogy magukkal húzzák a magyar gazdaságot is.

Kevéssel a moszkvai csúcsértekezlet után a magyar miniszterelnök hivatalos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba és Franciaországba utazott. Szombaton este érkezett meg Párizsból és vasárnap délelőtt eljött Balatonalmádiba, ahol kétnapos frakcióülésünket tartottuk. A képviselők így első kézből kaphattak információkat a miniszterelnök németországi és franciaországi tárgyalásairól. Megtudhatjuk, hogy a bajor kormánytól – nagyon előnyös feltételekkel – 200 millió márkás hitelt kapunk, amelyet a szövetségi kormány további százmillióval fejel meg. Ebből egy pénzügyi alapot fogunk létrehozni, jelenti ki Antall, hogy vállalkozás indításához segítsük azokat, akik elveszítik a munkájukat. A bajorok fontos partnereink, szögezi le, s nem csupán Szent István felesége, bajor Gizella okán. Az NSZK-ba tavaly 2,6 milliárd márka értékű árut exportáltunk, aminek a harmada Bajorországba ment.

Nekünk a német gazdasági kapcsolataink további erősítésére kell törekednünk – hangsúlyozza a miniszterelnök. – Ugyanakkor a lehetőségekhez képest – teszi hozzá – a Szovjetunióban megszerzett piaci pozícióinkat is őriznünk kell. Látni kell azonban a realitásokat, folytatja. A szovjet gazdaság évek óta hanyatlik. Exportunkat ugyan fogadják, de egyre nehezebben tudnak fizetni érte. E folyamatot rövid távon erősíti a Szovjetunió esetleges felbomlása, ami ma már politikai realitás. Az orosz parlament a minap mondta ki a függetlenségét, emlékeztet a miniszterelnök, s az ukránok is nagyon mozgolódnak. Külpolitikai szempontból mindez nekünk előnyös, de gazdaságilag már kevésbé. – Tehát fontosak a szovjet piacok – szögezi le újra –, és nem politikai szimpátia kérdése, hogy – a gazdasági racionalitás határain belül – őriznünk kell őket, de a jövő a németeké. Minél több szálon kapcsolódunk a német gazdasághoz, annál nagyobb az esélyünk, hogy magukkal húzzák a magyar gazdaságot is.

A németek nagyra értékelik, folytatja Antall, hogy Magyarország egyértelműen támogatja a német egyesülési folyamatot. Kohl kancellár külön megemlítette az osztrák–magyar miniszterelnöki találkozó után közzétett nyilatkozatot, és azt is, hogy amennyiben jók az értesülései, a Varsói Szerződés moszkvai tanácskozásán úgy beszéltem a német egyesülésről, mint amelyet mindenki támogat! Ez ugyan ma még sajnos túlzás, tette hozzá Antall, de nekünk éppen ezért volt fontos, hogy ez Moszkvában elhangozzék. Megjegyezte azt is, pontosan érti a gesztust, hogy a magyar kormány a bonni nagykövetét bízta meg a kelet-berlini ügyvivői feladatok ellátásával is. Megköszönte, hogy ezzel jeleztük, a magunk részéről Németországot máris egységes államként kezeljük.

A külpolitikában különösen fontosak a finom gesztusok, magyarázta Antall. Úgy látszik Kohl kancellár is hasonlóan gondolkodik erről, tette hozzá. Négyszemközti találkozónkon kifejezetten kellemes, baráti beszélgetést folytattunk, jegyezte meg a miniszterelnök. Szinte félszavakból is megértettük egymást. És nem azért, tette hozzá, mert nyelvi problémák miatt nem jutottak volna eszembe az „egész” szavak.

A német egyesítéssel egyébként a nyugati világban ma mindenki nagyon óvatos – jelenti ki. Nemcsak a franciák és a lengyelek, akiknél ez történelmi okokból érthető, hanem az amerikaiak, és főleg az angolok. Mindenki Gorbacsov pozícióját félti, mivel őt tekintik a nemzetközi életben megindult kedvező folyamatok biztosítékának.

A Varsói Paktum jövőjével kapcsolatos kemény magyar álláspontot is ezért fogadták a világban némi aggodalommal – tér át Antall a három héttel ezelőtt Moszkvában történtekre. – Ennek ellenére meggyőződésem, hogy tiszta vizet kellett öntenünk a pohárba. Ezért javasoltuk, hogy jövő év végére szüntessük meg a Varsói Paktum katonai szervezetét, de javaslatunkkal egyedül maradtunk.

Ilyen részletek nem szerepeltek a hivatalos tudósításokban. A képviselők feszülten hallgatják a miniszterelnök szavait, aki határozottan leszögezi, hogy nem sokáig lehet húzni a szervezet teljes felbomlását. Ez pillanatnyilag senkinek sem érdeke, mert a nyugatiak – Gorbacsov pozícióján kívül – a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokat sem akarják veszélyeztetni.

Határozott fellépésünkre egyébként az egész világon felfigyeltek – folytatja a miniszterelnök –, s álláspontunkat komolyan veszik. Különösen, hogy bejelentettük: a magunk részéről a Varsói Paktum katonai szervezetéből 91 végén mindenképpen kilépünk, s addig sem veszünk részt a közös hadgyakorlatokban.

Antall megvárja, amíg a taps abbamarad, aztán mértéktartásra inti a képviselőket: elveink mellett mindenkor ki kell állnunk, mondja, de nemzetközi színtéren csak akkor tudjuk nemzeti érdekeinket érvényesíteni, ha figyelemmel vagyunk partnereink szempontjaira is. A moszkvai csúcson például, folytatja, amikor az Egyesült Államok európai katonai szerepvállalásának szükségességéről beszéltem, azonnal hozzátettem, hogy megengedhetetlennek tartunk minden törekvést, ami a Szovjetunió kirekesztésére irányul. Gorbacsov elégedetten bólogatott, amikor leszögeztem, hogy a megosztottság teljes felszámolása a cél, nem pedig az, hogy az Európát kettéosztó vonal keletebbre kerüljön. Ez a gondolat – kilépési szándékunk bejelentésével ellentétben – a tanácskozás valamennyi résztvevőjének tetszését elnyerte. Ráadásul őszintén ez is a véleményem, teszi hozzá. Nos, ez az a terep, folytatja elemzését, ahol a szabaddemokraták akciózása nem lehet eredményes. Vásárhelyi Miklós parlamenti javaslatát, amely a Varsói Szerződésből történő kilépésünket Nagy Imre 1956-os nyilatkozatának jogfolytonosságára alapozta volna, a külügyi bizottságban sikerült pacifikálni. Az országgyűlési határozati javaslat – a bizottság által átdolgozott formájában – már összhangban van a realitásokkal és a kormány törekvéseivel. Lehetnek közöttünk bármilyen ellentétek, de a külpolitikában meg kell őriznünk a konszenzust, szögezi le határozottan.

Német és francia partnereimet egyaránt biztosítottam, kanyarodik vissza az elmúlt héten folytatott tárgyalásaihoz a miniszterelnök, hogy a Varsói Paktumból való kilépési szándékunkat illetően realisták vagyunk, nem akarjuk károsan befolyásolni az európai folyamatokat. Ellenkezőleg, tevékeny részesei akarunk lenni az európai integrációnak, mielőbb csatlakozni akarunk az Európa Tanácshoz, az Európai Közösséggel pedig társulásos viszonyt szeretnénk létesíteni. Az, hogy egy héttel ezelőtt a Magyar Demokrata Fórumot teljes jogú tagként felvették az Európai Demokrata Pártok Uniójába, az EDU-ba, folytatja Antall, nemcsak az MDF-nek, hanem Magyarországnak is fontos. – Ugyanígy növeli külpolitikai mozgásterünket – hangsúlyozza –, hogy a francia Chirac mellett – Alois Mock osztrák külügyminiszter javaslatára – engem is az EDU alelnökévé választottak. Ez nem személyes érdem, hanem a kelet-közép európai változásokban játszott magyar szerepvállalás elismerését jelenti – fejezi be külpolitikai „továbbképzéssé” alakult tájékoztatását a miniszterelnök.