A rendszerváltoztató miniszterelnök

Csurka István lázadása az Országos Gyűléssel nem zárult le, csak újabb szakaszába lépett. Csurka István tovább folytatta a miniszterelnök elleni harcát. A Magyar Fórumban sorra jelentek meg a kormányt támadó írásai és belekezdett a Magyar Út Körök szervezésébe. Nyilvánvaló volt, hogy Csurkát az MDF-ben el kell szigetelni.

Antall egy alkalommal felvetette, hogy célszerű lenne, ha a frakcióban tennénk lépéseket Csurkáék ellen. Idő előtti fellépésről szó sem lehet, mondta a miniszterelnök, mert így a párt könnyen kimehetne a frakció alól, ahogy a kisgazdáknál történt, viszont tény, hogy a frakcióban jobbak a pozícióink, tehát ha eljön az idő, ott kell kezdeni az MDF egységének a helyreállítását. Ezt a kifejezést használta, de mindketten tudtuk, hogy Csurkáék kizárását érti alatta. Ha eljön az idő, feleltem, akkor szerintem is a frakcióban kell kezdeni az akciót.

* * *

Csurka elszigetelésére irányuló törekvésünket továbbra is a liberálisok akadályozták. Ők ugyan valóban Antall mellett voltak, csak nem vették tudomásul a realitásokat. Ráadásul Debreczeni József ízig-vérig publicista volt, aki mindent feláldozott annak érdekében, hogy elsőként mondjon ki olyan álláspontot, amelynek az igaza később bebizonyosodik. Nem vette tudomásul, hogy az MDF tagsága továbbra is egységet akar, Csurka pedig mindent megtett annak érdekében, hogy Debreczeni idő előtti megnyilatkozásait Antall és a centrum véleményeként állítsa be.

Miután a Magyar Út-körök nagyrészt az MDF tagságából szerveződtek, meg kellett akadályozni, hogy azokat az MDF-fel azonosítsák, illetve hogy azok az MDF infrastruktúráját használják és azon növekedjenek, harmadrészt, hogy amikor azok az MDF-ből esetleg kiválnak és párttá alakulnak, akkor az MDF tagságából sokakat elvigyenek. Az MDF elnökségi ülését megelőző napon, Antall Józseffel megbeszélve, a frakcióelnökség egy nyilatkozattervezetet fogalmazott meg, amely az MDF-et a Magyar Út Köröktől egyértelműen elhatárolta.

Másnap reggel a Népszabadságban Debreczeni József cikke a következő címmel jelent meg: Csurkának mennie kell. Este az elnökségi ülés első napirendi pontja a Magyar Út Körök és az MDF viszonya volt. Csurka napirend előtt szót kért és kijelentette, hogy olvasta a Népszabadságban Debreczeni cikkét. Mit akarunk a Magyar Út Körök és az MDF viszonyával, hiszen Debreczeni kimondta már azt, amit az MDF elnökségének többsége is gondol, hogy Csurkának mennie kell. Antall rám nézett, és intett, ebben a helyzetben nem tudjuk előterjeszteni a frakcióelnökség javaslatát, nem lehet elhatárolódni a Magyar Út Köröktől, hiszen ezt Csurka arra használná fel, hogy az MDF tagság által elfogadhatatlan Debreczenivel azonosítsa az MDF elnökségét és elnökét. Ezért egy semmitmondó állásfoglalást fogadtunk csak el, miszerint a Magyar Út Körök Mozgalom az MDF-től elkülönült, önálló jogi személy.

A Magyar Út Körök tehát tovább szerveződött, egyre terebélyesedett, Csurka a Magyar Fórumban folytatta a kormány elleni propagandáját, a helyzet egyre tarthatatlanabbá vált. A radikálisok a parlamentben folyamatosan interpellálták a kormánytagokat, az interpellációkat nem fogadták el, a médiaügy megoldására tett kormányzati lépéseket nem támogatták, a szavazásoktól látványosan távol maradtak. Nyilvánvaló volt, hogy Csurkáékat előbb-utóbb ki kell zárni az MDF-ből. De az is, hogy az MDF tagjainak többsége ezt továbbra is szeretné elkerülni, és a viszály keletkezésében és fenntartásában változatlanul nagyobb szerepet tulajdonít Debreczeninek, mint Csurkának. Világossá kellett tenni, hogy Antall és a centrum egyetért a tagsággal, az Országos Gyűlés döntése alapján egységet akar, és sem Csurkával, sem Debreczenivel nem azonosul. De azt is érzékeltetni kellett, hogy a fő veszélyt Csurka tevékenysége jelenti, hiszen tőle előbb-utóbb meg akarunk szabadulni, míg Debreczeniékre hosszabb távon szüksége van a Fórumnak. Nem volt ez egy könnyű játék!